Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
BAROKK KORI ZARÁNDOKLATOK, BÚCSÚJÁRÓ HELYEK 541 bajor, hesseni, pfalzi, szász tertületekről, a passaui és a regensburgi egyházmegyéből, valamint Svájcból származnak, itt azonban az esetek többségében minden valószínűség szerint Bécs közvetítő hatásával, illetve Ausztriában hosszabban időző személyekkel kell számolnunk, s az is lehet, hogy ezek a társulati tagok személyesen nem is jártak Boldogasszonyban, ezért ezek a területek már nem számíthatók a hely tágabb vonzáskörzetébe. A tág vonzáskörzetben valamelyest érvényesülni látszik a Duna természetes határ szerepe, mivel a Dunától délre fekvő területen a folyó mentén a vonzáskör kelet és nyugat felé egyaránt messze kitolódik. A Pozsonytól északra és keletre fekvő terület Máriavölgy szűkebb vonzáskörzetébe is beletartozik, amiből talán nem alaptalanul következtetünk Máriavölgy közvetítő szerepére Boldogasszony tágabb vonzáskörzetének kialakulásában ezen a területen. Ezzel szemben a Fertő tótól nyugatra fekvő területen a 17. század második felében tisztán kivehető Loreto253 és a fraknói szervita templom, illetve a Rozália-kápolna25 4 területi rivalizálása, amihez a 18. század második évtizedétől kezdve Kismarton vonzáskört korlátozó hatása járul. Leopold Schmidt megvizsgálta Kismarton vonzáskörzetét a kegyhely keletkezése utáni első, 1711-1714 közötti időszakban. Eszerint a kismartoni zarándokok mintegy ötödrésze a mai Burgenland területéről érkezett, a zarándokok csaknem felét Alsó-Ausztria keleti részéből és a Bécsből érkezők tették ki. Ezen kívül csupán néhányan érkeztek Kelet-Steiermarkból, a mai Magyarország (a Nyugat-Dunántúl) és Csehszlovákia (Nyugat-Szlovákia) területéről.255 Részben ehhez hasonló helyzetet tükröz a Kismartontól nem túl távoli Stützing vonzáskörzete az 1743-1750 közötti időszakban.256 Eszerint itt a zarándokok kb. egyharmad része jött a mai Burgenlad területéről, s Kismartonhoz hasonlóan itt is a zarándokok csaknem fele Kelet-Alsó-Ausztriából érkezett, a bécsiek száma itt valamivel kisebb, mint Kismartonban. Ezzel szemben a mai Magyarország területéről, a Nyugat-Dunántúlról valamivel többen érkeztek Stotzingba, mint Kismartonba, míg a Steiermark! zarándokok jelentéktelen szerepet játszottak. Mindez arra utal, hogy a Kismartonnál kb. 30 évvel később keletkezett ahhoz közel fekvő, Stotzing vonzáskörzete nagyrészt a korábbi zarándokhely vonzáskörzete nyomán, mintegy annak árnyékában alakult ki, kiterjedése azonban nem érte el a tekintélyesebb hely vonzáskörzetét. Stotzinggal csaknem egy időben jött létre a 18. század közepén a Nyugat-Dunántúl legjelentősebb kegyhelyének számító dömölki zarándokhely. Ennek szűkebb vonzáskörzete lényegében az egész Nyugat-Dunántúl, helyenként átnyúlva a határon túli ausztriai területekre, valamint Győr környékére. A szűkebb vonzáskörzet ilyen alakulásában szerepet játszott egyrészt az, hogy a hely gondozói elsősorban német nyelvű kiadványokkal igyekeztek felkelteni a lakosság figyelmét. Másrészt a hely a győri egyházmegyében fekszik, legfőbb támogatója a győri püspök, így az egyházmegyei határok évrényesülésével is számolni kell. A szűkebb vonzáskör kiteijedését a Rábától keletre fekvő területekre részben a felekezeti megoszlás, részben más, már korábban kialakult zarándokhelyek hatása akadályozta, s ez utóbbi tényezőt kell számításba venni a Fertő tótól keletre és nyugatra fekvő területeken is. A tág vonzáskör az egész Dunántúlon kívül Észak-Magyarországot, Erdélyt, a Duna-Tisza közét és a délvidéket egyaránt magában foglalja, nyugat felé azonban viszonylag keskeny határmenti sávon túl csak szórványosan találunk egy-egy távolabbi alsó-ausztriai és Steiermark! települést, amit az
