Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
542 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA ekkorra már lényegében kialakult sűrű kelet-ausztriai kegyhely-hálózattal hozhatunk összefüggésbe. Az említett zarándokhelyeken kívül szórványosan néhány más, távolabb fekvő dunántúli kegyhelyet (Bodajk, Sümeg, Óbuda-Kiscell) is felkerestek Ausztriából (többnyire Bécsből vagy környékéről),25 7 ezek az esetek azonban szórványosak, így ezeknek a dunántúli kegyhelyeknek az esetében a két etnikum közti kulturális közvetítésről nem beszélhetünk. A nyugat-magyarországi zarándokhelyek vonzáskörzeteinek áttekintése során világossá vált, hogy a zarándokhelyek vonzáskörzetei időben állandóan változó, dinamikus jelenségek, ezért az eddig megfigyelt átalakulások kiegészítésére érdemesnek látszik közelebbről is megvizsgálni egy-két vonzáskörzet időbeli átalakulását. A nyugat-magyarországi zarándokhelyek közül erre Boldogasszony és Dömölk esetében kínálkozik jó lehetőség. Boldogasszonynál a vizsgálható időszak 1655-1696 közé esik, ami a hely történetében a kibontakozás időszakát jelenti. 1655-1670 között a hely szűkebb vonzáskörzete a Fertő tótól északra és nyugatra terül el, keleti irányban egyedül Győr jelzi a tág vonzáskörzet kialakulásának lehetőségét. Nem sokat változik a kép a következő tízéves időszakban sem, amikor a szűkebb vonzáskörzet a Fertő tó északi és nyugati oldalán határozott körvonalakat ölt, a tág vonzáskörzet pedig észak, nyugat és dél felé bővül, kelet felé azonban Győr közvetítésével ekkor is csupán Komáromig terjed tovább. A szűkebb vonzáskörnek ezt a hosszabb ideig tartó koncentrálódását olyan területen, ahonnan a kegyhely elég körülményesen volt csak megközelíthető, a török veszély mellett a kegyhelyet támogató Eszterházy-család birtokainak elhelyezkedése magyarázza, amelyek egy része éppen a Fertő tó északi és nyugati oldalán terült el. Ebben az esetben tehát joggal feltételezhetjük az uradalmi és birtokhatároknak a vonzáskör alakulását befolyásoló szerepét. Az 1683-1690 közötti időszakban a szűkebb vonzáskörzet a Fertő tó északi oldalán, valamint a Duna-Lajta közti ausztriai területen összpontosul, emellett a Lajta mentén fokozatosan terjed kelet felé, s az első közép-dunántúli település is megjelenik a tág vonzáskörzetben. Az 1691-1696 közötti periódusban a tág vonzáskör kelet felé Visegrád-Buda vonaláig terjed, ami jelzi a hely vonzáskörének további bővülését. Az 1685-1712 között vezetett társulati könyv alapján készített térkép további időbeli differenciálást nem tesz lehetővé, így csupán a hely tág vonzáskörének már korábban jelzett kiterjedését regisztrálhatjuk belőle az országhatárokon túlra a megadott időszakban.258 Dömölk vonzáskörzetének vizsgálatához az 1744-1773 közötti időtartamot öt részre osztottuk. A mirákulumfeljegyzések időbeli megoszlása az első rész határait 1744-1751 között jelöli ki, a hely gyors felíveléséhez viszonyítva azonban ez túlságosan tágnak tűnt, ezért az 1745-1748 között a kegyhelyen észlelt csodás jelekről tanúságot tevők származáshelye alapján külön térképet készítettünk.25 9 Ez azt mutatja, hogy a hely vonzásköre ekkor a Dunántúlnak a Balatontól északra fekvő részére terjedt ki, nyugat felé nem jutott túl a Rábca-Répce vonalán, a határon túl pedig egy-két nagyobb városra, illetve ezek környékére korlátozódott. Ezzel szemben az 1744-1751 közti időszakról készített térkép már jelzi a szűkebb vonzáskör kibővülésének kezdeteit a Nyugat-Dunántúlon, s érzékelteti a tág vonzáskört az egész Dunántúlon, sőt szórványosan azon túl is az ország egész területén. Mindez pontosan mutatja a hely vonzáskörének gyors kitágulását az 1748-as transzlációt követő három
