Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
540 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA tok egyik fontos tényezőjét jelentették. A vonzáskörzetek megállapításához elsősorban a mirákulumszövegekben szereplő zarándokok származási helyét vettük alapul, ezt szükség esetén kiegészítettük más források adataival. A vonzáskörzetek kiterjedésük és szerveződésük alapján több típusba oszthatók. A Dunántúl északnyugati részén a kegyhelyek nagy sűrűsége mellett az úthálózat relatív fejlettsége is hozzájárult ahhoz, hogy a kisebb vagy nagyobb kiterjedésű szűkebb vonzáskörzetek kialakulása mellett a tág vonzáskörzetek több ponton egymásba olvadjanak. Azt pedig a különböző etnikumok szoros egymás mellett élésével magyarázhatjuk, hogy ezen a viszonylag kis területen a lokális vonzáskörzetű helyek némi túlsúlya mellett a regionális és interregionális vonzáskörzetű kegyhelyek is megtalálhatók. A tájegység legkorábban kialakult és legjelentősebb zarándokhelye Loreto, amely a 17. század második felében a Bécstől Sopronig, Bécsújhelytől Bruckig terjedő területről vonzotta a zarándokokat,250 a 18. század elején azonban a területen több új alsó-ausztriai (Maria Lanzendorf, Maria Enzersdorf) és magyarországi (Kismarton, Stotzing) zarándokhely jött létre, ami némileg korlátozta Loreto vonzáskörzetét. A loretoi zarándoklatok kezdeteivel egy időben, a 17. század közepén kezdődött meg az Északnyugat-Magyarország egyik legjelentősebb kegyhelyének, Máriavölgynek a felvirágzása A hely szűkebb vonzáskörzete itt Pozsony megye a Csallóköz nyugati részével, a határ ausztriai oldalán Bécsig terjedő szélességben a Lajtától északra és a Thaya folyótól délre fekvő terület. A tág vonzáskörzetbe nemcsak Nyitra és Trencsén megye, hanem Észak-Magyarország nagy részén kívül a Dunántúl, Erdély, Szlavónia, az országgal határos külföldi területek közül pedig Morvaország, Szilézia és Alsó-Ausztria távolabbi helységei is beletartoznak. Rendszeres precessziók elsősorban a szűkebb vonzáskörzetből jöttek, alkalomszerűen azonban a távolabb fekvő nagyobb településekről is megjelentek. A szűkebb vonzáskörzet sajátossága, hogy sem nyelvi, sem természetes, sem politikai határokat nem ismer, a Duna és a Morva folyót épp úgy átlépi, mint ahogyan a különböző magyarországi etnikumokat és a külföldi zarándokokat egybekapcsolja Lényegében ugyanez érvényes a tág vonzáskörzetre, ez azonban jórészt csak a 17. században mondható élőnek, amit a 17. század végén és a 18. század elején keletkező új zarándokhelyek nagymértékben korlátoznak és részekre osztva a saját hatáskörükbe vonnak, a 18. század második harmadától kezdve pedig a közelben keletkezett másik legjelentősebb észak-magyarországi zarándokhelynek, Sasvámak a szűkebb vonzáskört elsősorban északi és nyugati irányban csökkentő hatása érvényesül.251 A 17. század második felében a Nyugati-Dunántúlon létrejött legjelentősebb zarándokhely a német, magyar horvát és szlovák lakosság körében egyaránt kedvelt Boldogasszony, melynek szűkebb vonzáskörzete ekkor a Fertő tó környéke, valamint a Duna és a Lajta által határolt ausztriai terület, a tágabb vonzáskörzetbe ekkor a Dunántúl török által meg nem szállt északnyugati része, valamint Alsó-Ausztria határtól nem túl távoli területei tartoznak. Az 1685-1712 között vezetett társulati könyv alapján készített térképen megfigyelhető,25 2 amint a szűkebb vonzáskör dél és kelet felé tovább terjed kb. Léka, illetve Magyaróvár vonaláig, a tág vonzáskörbe pedig Erdély, a Duna-Tisza köze, Észak-Magyarország nyugati része, Szilézia, Cseh- és Morvaország déli, valamint Alsó- és Felső-Ausztria, Tirol, Karintia és Stájerország keleti területei egyaránt beletartoznak. Ezen kívül egyes társulati tagok
