Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
536 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA a hely történetére vonatkozó egyéb anyagokkal együtt könyvben megjelenteti, s egyetlen más magyarországi zarándokhelyről sem maradt fenn olyan rendszeresen feljegyzett és nagyszámú mirákulumszöveg, mint Dömölkröl, amelyek hűen tükrözik a zarándoklatok villámgyors fellendülését.192 Ennek a kultusz egyházi szorgalmazásán kívül fontos összetevője volt egyrészt az a kíváncsiság, amelyet nem utolsó sorban éppen a hely körüli események miatt Koptikkal súlyos összeütközésbe került pannonhalmi főapátnak a dömölki zarándoklatokat tiltó rendelkezése eredményezett.193 Másrészt a kegyhely körül időközben kialakult település és a zarándoklatok is kölcsönösen hozzájárultak egymás fejlődéséhez.19 4 A pannonhalmi főapáttal való nézeteltérés azt eredményezte, hogy 1750-ben Koptiknak császári rendeletre el kell hagynia Dömölköt, tartózkodási helyéül Mária Terézia a göttweigi apátságot jelölte ki, ahol öt év múlva bekövetkezett haláláig eredménytelen harcot folytat elvesztett jogai visszaszerzéséért.19 5 A Koptik váratlan távozása utáni egy-két évben a mirákulumfeljegyzések, a templom évi jövedelme, az áttértek és az áldozók évi száma még változatlan intenzitásúnak mutatják a dömölki zarándoklatokat,19 6 ezután azonban a kultusz lassan hanyatlani kezd, s fokozatosan beilleszkedik a búcsújárás 18. század végi átalakulásának átfogó folyamatában. A zarándokhely vonzáskörét a többi nyugat-magyarországi kegyhely vonzáskörzetével együtt mutatjuk be. Dinasztikus kapcsolatok, társulatok A zarándokhelyek szerepe az uralkodói reprezentációban és az uralkodó szerepe a kegyhelyek fellendülésében általában régóta ismert. Elég itt arra utalnunk, hogy például az osztrák császárok a regensburgi birodalomi gyűlésre utazva mindig elzarándokoltak a császári-birodalmi kegyhelynek számító Altöttingbe, majd a helynek ezt a szerepét fokozatosan Máriacell veszi át: 1659-1693 között összesen hét császári zarándoklat volt Máriacellben.19 7 Magyarországon ehhez hasonló jelentősége volt hosszú ideig a Poszony melletti Máriavölgynek, ahol 1659-től kezdve kimutathatók a császári család tagjainak zarándoklatai,19 8 majd Bécs felszabadítása után I. Lipót Loretoba is többször ellátogatott.19 9 A császári család tagjainak máriavölgyi zarándoklatai többnyire valamilyen nagyobb politikai vagy hadi eseménnyel állnak összefüggésben, ami jelzi a kegyhely politikai funkcióját. A császári zarándoklatok alkalma többnyire a poszonyi országgyűlés, a császári család tagjainak magyar királlyá koronázása vagy az országnak a kegyhely oltalmába ajánlása az ellenséggel szemben.20 0 Ezek a császári zarándoklatok rendkívül ünnepélyes körülmények között, az ország egyházi és világi előkelőinek fényes kíséretében mentek végbe. Ennek eredményeként a hazai és külföldi főpapok, főnemesek, az ország vezetői körében is szokássá vált a kegyhely rendszeres felkeresése. Az 1740-es évektől kezdve Máriavölgy szerepét az uralkodói reprezentációban fokozatosan a császári család birtokába került északnyugat-magyarországi Sasvár veszi át, a látogatás alkalmai itt már többnyire csupán adományozások, valamint a kegyhelyhez közeli császári kastély környékén rendezett vadászatok voltak.20 1 A sasvári kegyszobor második, 1762 nagyboldogasszony napján történt ünnepélyes átvitele az új templomba a császári család jelenlétében történt.20 2 A császári család ajándéka ekkor egy ezüst lámpa volt, amit a főoltár előtt helyeztek el.
