Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 49 lesen összefoglalta a kegyúri jogokat. Ezek szerint a kegyurak a monostorba temetkezhetnek; az olyan kegyurat, aki saját hibáján kívül nagy szükségbe kerül, az apát lehetőségéhez képest támogatni köteles. Ha annak szüksége felmerül, a kegyurak apátot választhatnak, ha pedig az általuk megválasztott apát a monostor vagyonát herdálná, a megyéspüspök útján eltávolíthatják, de erőszakot vele szemben nem alkalmazhatnak. Sem Szerencs, sem tartozékai jövedelméből a kegyurak nem részesülhetnek, ott lakóhelyet nem választhatnak.10 2 Egy tételről, a monostor székhelyén történő lakóhelyválasztásról egy 1343. évi adat arra utal, hogy általános gyakorlat lehetett. Dárói István fia Miklós a Tolna megye részére tartott nádori közgyűlésen kijelentette, hogy ők „az Ábrahámmonostorának nevezett, a Boldogságos Szűz tiszteletére épült monostor pátrónusai régtől fogva, miért is Ábrahám faluban a nevezett monostor körül kívánnak megszállni, kúriát, házakat és egyéb épületeket emelni, és ha valakinek a nevezett monostor kegyurasága címén keresete lenne", az jelentkezzen.10 3 A nádor megállapítása szerint azonban senki, még Majs fia Mihály sem szólalt fel, aki szintén kegyura volt az egyháznak. Mondani sem kell, hogy a Dáróiak eljárása teljesen törvénytelen volt nemcsak a kánonjog, de — amint azt a szerencsi ítélet bizonyítja — a hazai jogszokás szerint is. A szerencsi monostorral kapcsolatban hozott ítéletből első pillanatra azt az elhamarkodott következtetést vonhatnánk le, hogy a kúria bírái a kegyurakkal szemben a kánonjog betartására törekedtek, de ez a látszat csalóka. A Szerdahelyiek kihasználva azt a politikai tényt, hogy Ders Márton Zsigmond törhetetlen híveként érdemeket szerzett, perújrafelvételt eszközöltek ki, és 1422-ben szepesi Jakab 1377-i ítéletét hatályon kívül helyezték.10 4 Sokkal tisztességesebb volt a Bikács nembeli Dénes eljárása, aki 1295-ben elismerte, hogy a madocsai Szt.Miklós monostornak „kegyuraság címén" (radoné patronatus) kárt okozott, főképpen akkor, amikor Mizse nádor fogságából kellett magát kiváltania, és ezért egyik birtoka felét adta a monostornak. Az intézkedés rendkívüli volt, ünnepélyességét Dénes azzal fejezte ki, hogy a kalocsai káptalannak az adományról kiállított oklevelébe régimódi átokformulát vett fel megerősítésként.10 5 Mielőtt még tovább mennék, nem árt, ha megpróbálom összefoglalni mindazt, amit eddig társadalmi szempontból a nemzetségi monostorokról leírtam. Azok a sajátmonostorok, amiket a 11-12. században az úri nemzetségek tagjai alapítottak, vagy amelyeket már kegyurakként építettek fel a 13. században, és láttak el birtokokkal, teljes mértékben a magyar öröklési rendszernek voltak alávetve. A monostor egyházi intézmény jellegénél fogva szükségessé, vagy legalábbis lehetségessé vált, hogy a nemzetségeknek a 13-14. században bekövetkezett bomlása, az egymástól (rokonsági fokban és földrajzilag) egyre inkább távolodó ágak-alágak közötti távolság miatt a kegyuraságot közös birtokként tartsák meg, közösen gyakorolják. Ez a helyzet megakadályozta a kegyuraság intézményének érvényesülését, és teljesen kizárta az incorporate meghonosodását, hiszen egyrészt a vagyon egy részéről kellett volna önkéntesen lemondani, másrészt a magyar nemest birtokai feletti uralom (dominium) illette meg, ilyen elméletileg a tulajdonjoghoz hasonló, de azzal mégsem azonos forma elképzelhetetlen volt a számára. Az egyház törekvéseinek meghiúsítása a mérleg egyik oldala, III. András biztosan jól foglalta össze a másik oldalt, amikor megállapította, hogy a magánkegyurak
