Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
528 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA országi, augsburgi) mesterek rövidebb-hosszabb ideig tartó magyarországi működése. A 18. század második felében Ausztriában az osztrák mesterek szerepe tovább nő, ezzel párhuzamosan a külföldi metszők továbbra is fennálló túlsúlya mellett a század közepétől Magyarországon is megnövekszik a hazai előállítású képek jelentősége. A búcsús képek ikonográfiájának, a motivikus összefüggéseknek és a stílusnak a vizsgálata azt mutatja, hogy — a mennyiségi különbséget, az ábrázolások valamivel későbbi magyarországi megjelenését és a kegyhelyek patrónusainak eltérő arányából adódó tartalmi különbségeket figyelmen kívül hagyva — nincs lényegbevágó tartalmi, formai és színvonalbeli eltérés a bajor-osztrák területek kegyhelyeinek és a magyarországi zarándokhelyeknek a képanyaga között, még ha az olyan kiemelkedő kvalitású mesterekhez hasonló metszők, mint például a bajor udvari rézmetsző J. A. Zimmermann102 munkáit a magyar anyagban hiába is keressük. Egyes esetekben pontos motivikus megfelelést is találunk, mint például annál a Kauperz szignálású dömölki lapnál, amely a kegyszobrot az egyik szignálatlan máriacelli búcsús képhez hasonlóan rózsakehelyből kinőve ábrázolja.10 3 A legváltozatosabb ábrázolások minden kétséget kizáróan a legismertebb magyarországi eredetű kegyképről, a máriapócsiról készültek.10 4 Ennek egyik oka az, hogy tulajdonképpen két kegyképről van szó: az egyik 1696-os könnyezése után Pócsról Bécsbe került, a másikat Máriapócson őrzik, amely 1715-ben ugyancsak könnyezett. (A két kegykép nem teljesen azonos: mindkettő Hodigitria típusú, de a bécsi képen a gyermek Jézus virágot, a máriapócsin pedig könyvet tart a kezében.) Másrészt a pócsi kép Bécsbe vitele, kultuszának dinasztikus támogatása és eszmei kapcsolatba kerülése különböző történeti eseményekkel egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy számos jelentős kvalitású külföldi, elsősorban bécsi, majd a külföldi érdeklődés csökkenésével a 18. század második felében több magyarországi metsző készített különböző alkalomból ábrázolást a kegyképről, ami egymástól nagymértékben eltérő kompozíciókat eredményezett. A két kegykép eszmei egységére és a kegyképábrázolások keletkezési folyamatára utal, hogy több olyan ábrázolás is készült, amely a bécsi „pócsi Mária" képet jeleníti meg, a kép alatt azonban a máriapócsi bazilika látható, vagy a felirat utal a második pócsi könnyezésre. A lapok közül több — különböző mellékmotívumok (fegyverek, török zászlók, birodalmi sasok, Bécs vedutája, I. Lipót császár és Eleonóra császárné alakja stb.) vagy a kép Bécsbe vitelének jubileumára utaló felirat révén — a kegykép hadászati vonatkozását dinasztikus kapcsolatát hangsúlyozza. Az egyik metszet a máriapócsi és a kolozsvári kegyképet allegórikus kompozícióba foglalva ábrázolja, amely a felekezetek egységének eszméje mellett az ország területi egysége helyreállításának, Magyarország és Erdély egyesítésének gondolatát jeleníti meg. Ez az ábrázolás először Pázmány Péter imádságos könyvének 1701-es kiadásában jelenik meg, majd a kompozíciónak a 18. század közepéig még két szentképváltozatáról tudunk, ami utal az eszmének a szélesebb rétegek körében való ismertségére.10 5 Mivel a bécsi udvar és az erdélyi protestánsok nem kívánták az ország egyesítését, a kompozíció Habsburg és protestáns ellenes tendenciát, politikai nézetkülönbséget is kifejez, s ezzel mintegy előre jelzi azt a más forrásokból is ismert folyamatot, melynek során a korábban Habsburg-hű katolikus
