Századok – 1991

Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35

48 FÜGEDI ERIK be, mert 1278-ban megváltoztatták. Most úgy döntöttek, hogy a monostor három faluját Dorog fiai és Lukács „veszik védelmükbe", két másikat pedig az Adonyiak és a Pelbárthidaiak.9

2

Az évenként váltakozó módszert találjuk meg a szerencsi monostornál is 1309-ben,9

3

de ez sem tartott sokáig, 1321-ben már a jövedelem megosztása mellett foglaltak állást.9

4 A megegyezések nem vezettek mindig a kívánt eredményhez, s a monostorok a nemzetségen belüli feszültség áldozataivá is válhattak. A Haraszt nemzetség Tárnokiágának tagjai 1270 őszén megrohanták saját kegyuraságuk alatt álló monostorukat, kapuját feltörték, az ott talált asszonyokat és lányokat meztelenre vetkőztették.9^ A monostorokra a legsúlyosabb következménnyel járt, hogy kegyuraik változatlanul sajátmonostorként kezelték őket, gátlástalanul foglalták le birtokait, vagy — ahogyan Kumorovitz kifejezte — szekularizálták azokat. Ezen a ponton visszatérnék a legjobban ismert monostor sorsához, Zselicszentjakabhoz. A fentebb ismertetett 1309. évi egyezmény során megengedték a gondnoknak kijelölt Óvári Jakabnak, hogy hivatalnokoskodásának esztendeje alatt három márkát, és hadbavonulás esetén egy szekér élelmet vegyen meg a monostor népein.9

6

Önkéntelenül is felmerül a kérdés: milyen alapon? Az élelmet még nagynehezen bele lehet préselni a patronátusi jognak abba az intézkedésébe, hogy a bajbajutott, elszegényedett kegyúron az egyházi intézmény segíteni köteles, de a három márka már túlmegy ennek a jogi előírásnak a keretén. Pedig ez volt a legenyhébb a további egyezségek közül a zselici monostor szempontjából. 1366-ban a pécsi káptalan előtt a két ág (a Szenterzsébeti ekkorra már kihalt) abban egyezett meg, hogy ,,a patronátus jogán őket illető zselici Kaposelve és Pwzeg birtokon megosztoznak." Alig egy évvel később már újabb osztást hajtottak végre, ekkor a monostornak négy birtokot hagytak meg, a többit felosztották egymás között.9

8

1372- ben a Szerdahelyi-ág egyik tagja özvegyének kártérítési igényét a monostor birtokainak egy részével elégítették ki. 9 Az apáttal kitört perben Szepesi Jakab országbíró ítéletében megállapította, hogy a kegyurak „a monostor birtokjogait az apátság tiltakozását figyelemre nem méltatva egymás között felosztották, s Istenről és lelkűkről megfeledkezve üdvösségük kárára az egyháznak patrimoniumul kapott birtokait jogtalanul és hatalmasul a saját hasznukra elfoglalták, s a monostort nem mint patrónusai és védelmezői (óvták), hanem mint kifosztói, elhanyagolói (desertores) és herdálói (raptores) jogaitól megfosztották és azokból kiforgatták",100

ezért a Szerdahelyieket kegyúri joguktól megfosztotta. Hasonló hosszú és bonyolult per folyt a szerencsi monostor körül. 1382-ben indult meg, és a nádor csak 1400-ban hozott ítéletet. A bemutatott oklevelekből egyértelműen kiderül, hogy a kegyurak, a Bogát-Radvány nemzetség tagjai monostorukat itt is kifosztották, birtokaiból kiforgatták, és csalárd módon helyeztek be tetszésük szerint új apátot, amikor a tényleges apátnak valamilyen okból a monostort el kellett hagynia. Mindenáron azt szerették volna bebizonyítani, hogy Szerencs a monostorral együtt az ő birtokuk, s eközben még az egyik súlyos bűnt is elkövették, a vértagadást.101

A nádor ítéletében megállapította, hogy Szerencs a monostor tulajdona, ott a nemzetségtagoknak csak a kegyuraság-gyakorlás megengedett, s hogy a jövőben a kegyuraság fogalma jogcímén ne próbáljanak hasonló kezdeményezéssel fellépni, téte-