Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
520 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA A zarándokhelyekhez kapcsolódó építészeti megoldások Ausztriából átvett korai példája a kismartoni kálvária. Eszterházy Pál valamelyik utazása során az alsóausztriai Maria Lanzendoríban találkozott a kismartoni kálvária előképével, ami annyira megnyerte tetszését, hogy a munka elkészítésére ugyanazt a Felix Nierinck építő- és kőfaragómestert kérte meg, mint aki a Maria Lanzendorf-i kálváriát emelte.29 A kismartoni kálvária azonban csupán alapszerkezetében hasonlít előképéhez. Az 1701-ben elkezdett építmény már 1707-es felszentelésekor is sokkal monumentálisabb volt a lanzendorfinál, és később még tovább bővítették A kismartoni kálvária egyik sajátossága a kálvária-jelenethez vezető scala sancta, amelynek néhány évvel korábbi példája az ugyancsak Eszterházy által építtetett fraknói szervita templom és kolostor északi oldalán áll,3 0 s amelyek minden bizonnyal fontos ösztönzésül szolgáltak a szent lépcsők 18. századi magyarországi elterjedéséhez. A zarándoklatok tulajdonképpeni középpontját alkotó kultusz tárgyak felé fordítva a figyelmet, szembetűnő, hogy míg az általános barokk gyakorlatnak megfelelően a képek száma valamivel minden országrészben meghaladja a szobrokét, a Nyugat-Dunántúlon a szobrok túlsúlyban vannak a képekkel szemben. Ez a kivételes helyzet a máriacelli oszlopon álló Madonna-szobor feltételezett közvetett hatása mellett3 1 jórészt Eszterházy Pálnak köszönhető, aki előszeretettel állított szobrokat az általa patronált búcsújáró helyek középpontjába. Nem tarthatjuk véletlennek azt sem, hogy ugyanitt találkozunk a legtöbb olyan kegyhellyel, ahol egyszerre több kultusztárgy áll a középpontban. A magyarországi búcsújáró helyeknek kb. a 90 százaléka Mária-kegyhely, a szentek viszonylag nagyobb számban csupán a nyugat-dunántúli kontaktzónában állnak zarándoklatok középpontjában, amelyek közül néhány az adott szent magyarországi tiszteletének elterjedésében is szerepet játszott (pl.Fraknó, Rozália kápolna).3 2 A Mária-kegyképek külföldi ikonográfiái típusai közül a legnagyobb számban különböző olasz típusok szerepelnek, melyek egy része — így elsősorban a Loretotípus — osztrák, illetve bécsi közvetítéssel került Magyarországra. Az osztrák Mária-kegykép típusok közül a legtöbb a Mariahilf, rendszerint a Passau-Innsbruck-i, elvétve a grazi változat, ezen kívül megtalálható még a máriacelli és a matrei típus másolata. A Mariahilf és a Mariazell típusok elsősorban a Dunántúl Ausztriával határos részein fordulnak elő. A Mariahilf típus ezen kívül a telepítések révén nagyobb számban található Buda környékén és a Dél-Dunántúlon, s szórványosan Észak-Magyarországon és a Duna-Tisza közében is előfordul. A távolabbról érkezett egyetlen tiroli másolat is a Nyugat-Dunántúlon található. (3. térkép) A Loreto és a Mariahilf típusok elteijedési területe hűen tükrözi az ezeknek a kegyképeknek tulajdonított eszmei jelentés, a török ellen védő szimbólumjellég befogadását, ami egyben mutatja a kegyképtípusok és a velük alkalomszerűen vagy állandó jelleggel összefüggésbe hozott gondolati tartalmak közvetítésének további vizsgálati lehetőségeit.33 Az egyik délnyugat-dunántúli zarándokhelyen (Homokkomárom) Dürer Körtés Madonnájának üvegre festett másolata áll a búcsújárás középpontjában, melynek legközelebbi — kegyképpé vait — másolata Bécsből, illetve további változatai többek között Alsó-Ausztria dinasztiához közel álló kolostoraiból ismertek.3 4 Néhány kegyképtípusnál a kutatás rámutatott arra, hogy szoros összefüggés van bizonyos képtípusok elterjedése és az eredeti kegyképet gondozó vagy annak kultu-
