Századok – 1991
Tanulmányok - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében V–VI/517
Tuskés Gábor - Knapp Éva OSZTRÁK - MAGYAR INTERETNIKUS KAPCSOLATOK A BAROKK KORI ZARÁNDOKLATOK TÜKRÉBEN A magyar néprajz kezdeteitől fogva fontos feladatának tartotta a magyarsággal együttélő vagy vele érintkező népek kultúrájának, a köztük lévő kulturális összefüggéseknek és kölcsönhatásoknak a kutatását.1 Ez a megállapítás érvényes az osztrák és a magyar népi kultúra kapcsolatára is, melynek vizsgálatában az utóbbi néhány évtizedben az osztrák és magyar kutatók szoros együttműködése tapasztalható.2 Ezeknek a kutatásoknak egyik figyelemreméltó tanulsága, hogy a kulturális kölcsönhatás jelenségeinek értelmezésénél az etnikailag egyaránt nem homogén területen húzódó történeti és mai politikai határok nem játszhatnak meghatározó szerepet, s nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák és a magyar népi kultúra közti kapcsolatok a nyelvhatár menti vegyes lakosságú falvakban, illetve az ott kialakult szélesebb kontaktzónában, a különböző kulturális régiók közti átmeneti területen jelentkeznek elsősorban. A kulturális átadás és átvétel másik fontos összetevőjének a vegyes lakosságú falvak mellett a táji migráció különböző formái bizonyultak, melyek közül a 17-18. században kiemelkedő szerep jutott a zarándoklatoknak. A zarándoklatokat mint az interetnikus kapcsolatok egyik számottevő tényezőjét a területi migráció más formáihoz (árucsere, mezőgazdasági munkások vándorlása, telepítés) viszonyítva a magyar kutatás kevesebb figyelemben részesítette,3 míg az osztrák néprajz részéről az utóbbi évtizedekben végzett rendszeres forrásfeltárás révén számos alapvető katalógusszerű összeállítás,4 kiállítás,5 kutatástörténeti áttekintés6 és részvizsgálat7 készült ebben a témában, amelyek tekintélyes része a mai Burgenland zarándoklataival foglalkozik,8 bár a tájegység zarándoklataira vonatkozó bibliográfiai áttekintés ma még hiányzik.9 Ebből következik, hogy a címben jelzett témakör áttekintéséhez számottevő eredeti forrásfeltárást kellett végeznünk, s az értelmezésben nem hagyhattuk figyelmen kívül az osztrák kutatás egyéb ide kapcsolódó eredményeit sem.10 Ebben a vizsgálatban a zarándoklatokat az átmeneti rítusok nyomán egyfajta cselekvési mintaként értelmezzük, s figyelmünket az egyes jelenségek kulturális indikátor-szerepére összpontosítjuk.11 A zarándoklatok kétoldalú közvetítő szerepének tisztázásához mind a magyar, mind az osztrák kutatás részéről számottevő további előmunkálatokra van szükség, ezért lezárt eredmények helyett itt csupán egyes
