Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 47 Végül Imre király adta vissza Pótnak és Csépánnak bátyjuk, a szentéletű Saul érsek érdemeire való tekintettel. Pauler szerint ez 1199-ben történt.86 Amikor a zselici monostor kegyurasága 1242-ben vitatottá vált, és a király a per eldöntését a veszprémi püspökre bízta, az Óvári- Kemendi- és a Szerdahelyi-ágak képviselői jelentek meg, a Szenterzsébeti-ág képviselői nem szerepeltek. 1309-ben a kegyuraság ügyében történt megegyezésnél azonban már a Szenterzsébeti-ág egyik tagjával is találkozunk. A két oklevél lényeges mondanivalója akkor válik világossá, ha tudomásul vesszük, hogy a lébényi monostorral kapcsolatban kizárólag az Óvári-Kemendi-ág játszik szerepet.8 7 Sem az alapításkor, sem később, amikor a kegyuraság hűtlenség címén háramlott, nem hallunk a másik két ágról. Ez bizonyító erővel rendelkező tény, mert ha Lébényhez a Szerdahelyi- és Szenterzsébeti-ágnak is köze lett volna, nyilván tiltakoztak volna a kegyuraság elvétele ellen. Az a tény, hogy a lébényi monostor az egyik ág birtokában található, a zselici ügyében viszont mindhárom ág együttesen dönt, arra enged következtetni, hogy létezett egy olyan birtokfelosztás, amelyet mindhárom ág közös őse (vagy annak utódai) hajtottak végre, és ebben a zselici patronátust közös tulajdonnak hagyták meg. A lébényi alapítására csak ez után kerülhetett sor. Kronológiailag abból kell kiindulni, hogy egyrészt Lébényt a 12. század végén kezdték el építeni, másrészt hogy a három ág szétválását jelentő osztozkodást a jelenleg ismert ág-alapítóknak (a táblán I. István és a másik két ág ismeretlen nevű őse) nagyapja, esetleg dédapja hajthatta végre. Ezért azt állíthatjuk, hogy a Győr nemzetség a zselici kegyuraságot már az 1140-es években, esetleg még korábban kaphatta meg. Teljes bizonyosságot a Győr nemzetség birtoktörténetének elemzése tehetne lehetővé, amire itt nem vállalkozhatom. Egyébként a Győr nemzetség magatartása annyira jellemző, és — hála Kumorovitz kitartó munkájának — annyira ismert, hogy a patronátusi jogok gyakorlásánál vezérfonalként is szolgálhat. 1309-ben a pécsi káptalan előtt a három ág képviselői, Konrád fia (I) Jakab az Óvári-Kemendi-, I. és II. Ders a Szerdahelyi és egy a Szenterzsébeti-ághoz tartozó comes Zayhanus (akit Karácsonyi Széhán-nak nevez)88 abban állapodtak meg, hogy ebben az esztendőben Jakab lesz a procurator patronatus.89 A szöveg nem hagy kétséget afelől, hogy a közös vagyon kezelését gondnokra bízták, aki késedelem nélkül intézkedhet a monostorral kapcsolatban felmerült bármilyen ügyben. Nyilvánvalóan a közös kegyuraság tényleges együttes gyakorlása túlságosan nehézkesnek bizonyult. A Becse-Gergely nemzetség is ezt az utat választotta. Amikor egy perben 1258-ban a nemzetségtagok kiegyeztek, úgy "határoztak, hogy Dénes ispán azért, mert a per során valótlant állított, többé (donec vixerit) nem lehet kegyúri gondnok, halála után fia pedig csak abban az esetben, ha a rokonság „olyan kedvesnek és alkalmasnak találja, hogy az említett monostor kegyuraságát, mint az egyik patrónus, elláthatja".9 0 A gondnokságon kívül a kegyuraság gyakorlására más megoldásokat is alkalmaztak. 1274-ben a Gutkeled nem Egyedmonostori-ágához tartozó családok úgy egyeztek meg, hogy „a kegyuraságot rokonságuk közeli volta miatt közösen bírják", éspedig évenkénti váltakozással, hol az egyik, hol a másik fél. Még azt is meghatározták, hogy az év szeptember 9-én kezdődik, s a kegyuraságot a váradi káptalan és a püspök megbízottjának jelenlétében kell átadni-átvenni.91 A rendszer nem válhatott
