Századok – 1991

Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35

A NEMZETSÉGI MONOSTOR 45 ben, tehát hét évvel a patronátus admányozása után úgy rendelkezett, hogy az új kegyúr, a Rátót nembeli Domokos fia István saját népei, valamint kegyúrként a pásztói apátság népei fölött kizárólagos joggal ítélkezhet minden peres ügyben.7

4

Felvetett kérdésünk szempontjából az intézkedés kétértelmű. Gondolhatunk arra, hogy az apát senkit sem ítélhetett halálra. Német területen ezért is állt mellette külön Vogt. Magyarországon a királyi alapítású monostorok esetében az apát külön bírót nevezett ki, akihez egyrészt a falusi bíráktól lehetett pereket fellebbezni, másrészt a halálbüntetéssel járó ügyekben ezek a kinevezett bírák ítélkeztek.75

V. István rendelkezése azonban mégis inkább a sajátmonostor szellemét tükrözte vissza. Még inkább ezt kell mondani IV. László egy keltezetlen okleveléről, amelyben megerősítette IV. Béla és V. István rendelkezését. A két uralkodó — egyébként a lébényi monostor kegyurának, Óvári Konrádnak kérésére — megengedte, hogy ő és utódai a monostor népeire kivetett pénz- és terménykollektát behajthassa.7

6

A fogalmazás nem hagy kétséget afelől, hogy behajtott pénz és termény az Óváriakat illeti meg, és nem a monostort. Az utolsó Árpád-kori adomány, Som lóvásárhelyé is ebbe az irányba mutat. A kegyuraság adományozását III. András azzal indokolta, hogy a kolostor Devecseri Márton birtokaival szomszédos.77

Mintha minden esetben az anyagi előnyök játszanának döntő szerepet a kegyúr javára. Közbevetőleg itt egy olyan kérdés merül fel, amely megoldhatatlannak látszik. A somlói monostor eladományozásánál III. András hangsúlyozta, hogy azt Lodomér esztergomi érsek beleegyezésével teszi, akinek „metropolitai hatalmával együtt jár a királyi monostorok és egyházak választásait, vagy az ilyen patronátus-átruházásait megerősíteni".78

Kollányi ebből arra következtetett, hogy „szükséges volt az érsek beleegyezését kikérni. Az érsek joga, ha nem minden esetben lett is kellő tiszteletben tartva, a XIII. század végén még fennállott."79

A korábbi adományok azonban nem említik sem az érsek hozzájárulását, sem ilyen jogát. Sem III. Béla Kapornokra vonatkozó intézkedésének írásbafoglalásában, sem Kun Lászlónál vagy az Anjouknál nincs szó róla, így némi kétség támad Kollányi megállapításával szemben. Az sem zárható ki, hogy csak III. András különleges politikai helyzete és Lodomér érsek fontos szerepe indokolta ezt a -jasszust. Végleges álláspontot a kérdésben sajnos nem lehet elfoglalni. A monostor kegyuraságát a tulajdonos is eladományozhatta. 1231- ben a Hontpázmány nembeli Sebes ispán vallotta, hogy „Isten kegyelméből és Bors ispán engedélyével utódaimmal együtt a máriahegyi monostor kegyurai közé vétettem fel". Előfordult a kegyuraság eladása is. A Gyóvad nemzetség Gáborján nevű tagja 1217 előtt Bihar megyében szerzett birtokot, és 1217 előtt ott a róla elnevezett Gáborjánmonostort alapította. A nemzetség ősi birtokai Zala megyében feküdtek, a tatárjárás után a Biharban lejátszódott birtokváltozásokban Gáborjánt nem tudták megtartani, az előbb a Geregye nembeliek kezére került, tőlük 1271 előtt a Barsák, majd a Debreceniek szerezték meg. A Gyóvad nembeliek 1271-ben tanúvallatással igazolták a birtokhoz és a monostorhoz való jogukat, amit a Debreceniek is elismertek. Visszaszerezni mégsem tudták, ezért 1340-ben a birtokot és a monostor kegyuraságát eladták a Debrecenieknek.8

1 A monostorok ezek szerint ugyanolyan viszontagságoknak voltak kitéve, mint a birtokok, és tulajdonosaik — úgy látszik, az esetek többségében — ugyanolyan bá-