Századok – 1991
Tanulmányok - Kalmár János: A Bánság berendezése az Einrichtungswerk alapján V–VI/489
Kalmár János A KOLLONICH-FÉLE EINRICHTUNGSWERK ÉS A 18. SZÁZADI BÁNSÁGI BERENDEZKEDÉS A török ellen viselt felszabadító háború sikerei a bécsi udvar számára időszerűvé tették, hogy kidolgoztassa Magyarország jövendő, az immáron megváltozott helyzetnek megfelelő berendezkedését. Ezzel egy, Kollonich Lipót gróf titkos királyi tanácsos, egykori magyar kamaraelnök, győri püspök és — a munkálatok kezdetének évétől, 1688-tól fogva — kalocsai bíboros-érsek irányítása alatt működő albizottságot bíztak meg.1 Ezt az Einrichtungswerk des Königreichs Hungam című tervezetet azután egy Ferdinand Dietrichstein herceg császári főudvarmester elnökletével tevékenykedő főbizottság rövidített formában és írásos véleménnyel ellátva terjesztette az uralkodó, I. Lipót császár-király elé.2 A terjedelmes javaslatnak teljes egészében való alkalmazására nem került sor. Egyrészt azért, mert a főbizottság tagjai számos pontjával nem érettek egyet. Másrészt meg Antonio Caraffa generális, a Főhadbiztosság vezetője, Kollonichnak az ő személye ellen irányuló támadását látta abban, hogy a bíboros-érsek a berendezkedés! tervezetben — de azon kívül is — a katonaság túlkapásait ostorozta. Kettejük nézeteltérésében alapjában véve az akkori bécsi kormányzati körök egymással ellentétes álláspontja öltött testet. Az, hogy Magyarországnak a Habsburg Birodalomba való betagolására katonai eszközök alkalmazásával, avagy a gazdasági-társadalmi sajátosságokat figyelembe véve, egyszersmind a korszerűnek számító kameralista elveket is érvényesíteni szándékozó kamarai szempontok alapján kerüljön-e sor. Nyilván kedvezőtlenül befolyásolta a tervezet sorsát az is, hogy — főként a nemesi előjogokat figyelmen kívül hagyó javaslatai miatt — tiltakozott ellene a magyar főurak azon csoportja is, amelyiknek módja volt megismerni az Einrichtungswerk, főbb gondolatait. Az 1688. szeptemberétől 1689 tavaszáig zajló, franciák elleni háború a Rajna mentén, továbbá az 1690 nyárutójától koraőszig tartó török elleni hadműveletek — s az ezek során a császáriak által nyugaton és keleten egyaránt elszenvedett kisebb-nagyobb veszteségek — miatt az udvar szintén aligha ítélhette aktuálisnak a magyar rendi tiltakozást is kiváltó tervezet átültetését a gyakorlatba.3 Mégis megvalósult néhány eleme. Hogy csak néhány példát említsünk: 1690-ben ennek alapján szervezték át a Magyar Kancelláriát, s a még ugyanebben az évben kiadott császári pátens Kollonichék előterjesztésének megfelelően
