Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
44 FÜGEDI ERIK ha ez történt, akkor talán ismert és érvényes volt a korai magyar társadalomban az a jogelv, amelyet ma jogászaink a római jog szavaival fejeznek ki: solo cedet aedificum, azaz az épület vagy bármely más létesítmény azé, akinek a földjén áll, bárki is építette; 2/ az is lehetséges, hogy a püspök életében vagy halálában a monostort rokonaira hagyta. Bizonyítékunk egyikre sincs. A kegyuraság más módon is megszerezhető volt, mint örökléssel, elsősorban királyi adományként. A Kador nemzetség kihalását követően kapornaki monostoruk a többi birtokkal együtt háramlott a koronára. III. Béla az apátságot a Héder nembeli Heinznek adta kárpótlásul a Heinz őse által felépített németujvári monostorért, amit várépítés céljára vett el. Az adományt aztán II. András foglaltatta írásba.62 A kereken egy évtizeddel későbbi, III. Honoriustól származó felszólításnak nem volt foganatja, a monostorok adományozása továbbra is elfogadott gyakorlat maradt. Pélmonostort (ami nem a szó szoros értelmében vett nemzetségi monostor) IV. Béla Harsánnyal együtt adta oda Balog Miklósnak, majd 1287-ben Kun László adományozta el Kemény fiának, Lőrincnek.63 Az uralkodók nemcsak háramlott monostorokat juttattak új tulajdonosoknak, mint amilyen Kapornak vagy Pélmonostor volt, hanem a királyra hagyott monostorokat is. V. István 1263-ban a pásztói apátság kegyurságát adta át a Rátót nembeli Domokos fiának, Istvánnak.64 Sajnos ebben az esetben sem ismerjük az első (a ciszterek előtti) egyház alapítóját.6 5 Leleszt Boleszló váci püspök alapította még III. Béla engedélye alapján, és kegyuraságát a királyra ruházta, de IV. Béla 1252-ben a Gutkeled nembeli Miklós bán fiának, Andrásnak, Kun László 1290 előtt a Baksáknak, majd 1290-ben a Kállayaknak adta.66 III. András a somlóvásárhelyi apácák kegyuraságát adta Devecseri Márton alországbírónak, s bár ez sem vérbeli nemzetségi monostor, a királyi plitika megítélése szempontjából ez fontos lépés volt67 Az adományozások később is folytatódtak, a trónharcok erre bőségesen nyújtottak alkalmat. I. Károly a sári monostor kegyuraságának az Aba nemzetség Csobánka ágát illető részét, amely hűtlenség címén került a kezére, előbb Szécsényi Tamásnak, majd az Abák Kompolti ágának adta.68 Ugyanő vette el, majd adta visza Cégénymonostor kegyuraságát a Kölcseyeknek.6 9 Hűtlenség címén már korábban is vettek el birtokokkal együtt monostort is, pl. a lébényit.70 Néha nem is volt szükség hűtlenségre, a Becse-Gergely nemzetség Dienesmonostorát a pankotai királyi várnagy foglalta le, I. Károly adta vissza 1318- ban, miután a felmutatott oklevelekből és a megyei nemesség vallomásából a panasz jogos voltáról megbizonyosodott.71 Amint a felsorolt esetekből látható, uralkodóink mindig csak a királynak átadott (Lelesz, Ság) vagy háramlott (Kapornak, Borsmonostor) monostor kegyuraságát adományozták el, a királyi alapításúakat, úgy látszik, nem. Különösen feltűnő Jászó esete, amelyről III. András mondotta ki, hogy „királyi személyünknek tartjuk fenn, mint ahogyan az régóta is volt", s ezt azzal indokolta, hogy a monostor „ne szenvedjen különféle károsodást vagyonában a patronusok vagy védelmezők részéről". Ezt a tényt már Kollányi is hangsúlyozta.7 Talán ezért hangsúlyozta IV. Béla a leleszi kegyuraság eladományozásánál, hogy azt Boleszló váci püspök engedte át elődjeinek.7 3 Valamennyi ismert királyi adomány már a patronátus korszakára esik, fel kell hát vetni a kérdést, mennyire álltak ezek az intézkedések összhangban a patronátussal, és mennyire tükrözték még a sajátmonostorról vallott felfogást. V. István 1270-
