Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
472 VARGA J. JÁNOS személy vagy világi úr, nemes vagy nem-nemes, belföldi vagy külföldi, katolikus vagy nem-katolikus. A kamarai jövedelmek másik fontos forrása az adó, amelynek alapja Magyarországon a porta. Törvény szerint egy porta 4 vagy 8 jobbágyból áll, négyből ha az eke elé egyenként 4-6 darab ökröt foghatnak be, nyolcból, ha csak kettőt-kettőt. Zsellér az, aki nem képes egy ekét kiállítani, s közülük 16 tesz ki egy portát. Az albizottság véleménye szerint ez a rend továbbra is megmaradhat, mert „nem gátolja a helyes adózási rendszert."65 A királyi városokat és mezővárosokat nem számítva a királyi Magyarország adózó portáinak száma 1647-ben6 6 7215 1/8 volt. Közülük az alsó-magyarországi 19 megyére 4916 1/4, a felső-magyarországi 13 megyére 2298 7/8 porta esett. Azóta megkétszereződhetett a porták száma, hiszen, „őfelsége dicsőséges fegyverei" visszafoglalták az ország jelentős részét, ám tudni kell, hogy a háború és a katonaság zsarolásai következtében tönkrement országrészek huzamosabb ideig nem lesznek képesek adózni. Törvény és szokás szerint egy portát legfeljebb évi 4 forinttal lehetett megterhelni, azon kívül 12 nap robottal, amit a várak építésénél, javításánál kellett teljesíteni. Idő múltával azonban növekedett az adó, s 1682-ben az ország védelmére rendelt hadsereg fenntartásának költségeit csak úgy lehetett legalább fele részben biztosítani, hogy egy porta adóját 40 forintra emelték fel. 1685-ben 4.798.062 forint az összes adó, 1686-ban 3.568.677 forintba került a katonaság élelmezése és beszállásolása, 1687-89-ből nem állnak rendelkezésre pontos számadatok, de az albizottság véleménye szerint "...a mondott időszakban ezen nemes országgal, mintha ellenség földje lenne, kénye-kedve szerint bánt a katonaság, tetszésük szerint bántak a hadbiztosok." Mekkora adót lehet ezek után egy jobbágyportára kivetni? A válasz józan és mértéktartó: „... az leszen a méltányos adó, amely a Felségnek módot nyújt az országot megtartani és kellően igazgatni, s amely a jobbágynak nem akadályozza jólétét és nem teszi tönkre." Ezt a tanácsot azért is érdemes megszívlelni, mert — mint tudjuk — az uralkodók Isten helyettesei s nem szabad nekik alattvalóikat kétségbeesésbe kergetni. Az elnyomottak sóhajai és könnyei bosszúért kiáltanak az égbe. Castiliai ΙΠ. Henrik példájára hivatkoznak a szerzők, aki az adót emelni szándékozó rendeknek azt mondotta, hogy jobban fél saját népének, mint ellenségeinek az átkától.67 A portákra kirovandó adó mértékét ausztriai mintára javasolják meghatározni, ahol egy egész telkes jobbágy évi 6 forintot fizet a katonaság fenntartására. Magyarországon egy porta — 4 egésztelkes jobbágyból állván — 24 forintot fizetne. Ehhez jönne még portánként évi 12 forint robotmegváltás kötelező vármunkák címén, ami összesen 36 forintot tesz ki. Ez az összeg — véleményük szerint — igazságos és könnyen elviselhető, mert Magyarországon egy egésztelkes parasztházhoz 32 hold szántó vagy egyenértékű más földterület tartozik, aminek az értéke 160 forint. Egy ház (=egynegyed porta) adója viszont 9 forint, azaz a birtok értékének csupán 6 százaléka. Ezt a hadiadót az országgyűlés sem ítélné magasnak, amelynek beleegyezése szükséges — figyelmeztetnek a szerzők — „mert az illető törvény megtartására hittel kötelezte magát a Felség." S itt következik az „Einrichtungswerk" egyik lényeges, a magyarországi rendi viszonyokat meghaladó javaslata, szintén ausztriai mintára: „Ezen adót kivétel nélkül
