Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
42 FÜGEDI ERIK Az alapítók utódai nemcsak ezen a téren tartották magukat a saját-egyház intézményéhez. A Kán nembeli siklósiak nem haboztak a kegyuraságuk alatt állí szenttrinitási monostorból bencéseket elűzni, és azt a cisztercitáknak átadni, úgy látszik a filiációt is ők határozták meg;5 2 másszóval püspöki jogokat vindikáltak maguknak. A rekordot a Gutkeled nembeliek tartották, akik a bihari Egyedmonostort, amelynek patronátusát 1257-ben és 1278-ban közösen gyakorolták, egyszerűen várrá építették át a közeli Dorogon, amikor a Borsákkal szembeni helyzetüket meg akarták erősíteni.53 Összefoglalva nyugodtan merem állítani, hogy patronátus címszó alatt a sajátmonostort jellemző módon intézkedtek. Ez idő szerint egyetlen nyom mutat arra, hogy a királyok bizonyos mértékig megtartották az egyház által megkövetelt új rendet. Amikor 1242-ben a zselici monostor kegyurasága felett az Apor és a Győr nemzetség tagjai között per indult meg, IV. Béla az ügy eldöntését azzal az indoklással bízta a veszprémi püspökre, hogy causa... mere fuisseí spirituális.54 Egyetlen esetben találkozunk ismereteim szerint incorporatioval. A Ják nemzetség egyik tagja, Csépán fia István Szentgotthárdon élt, és egyszerű szerzetesként is kegyura maradt a pornói monostornak, amelyet nagyapja, az 1199-1202 közötti szereplő Mike nádor alapított. A kegyuraságot a szentgotthárdi egyháznak adta, s 1221-ben megszerezte hozzá András király hozzájárulását.55 Több ilyen esetről nem tudunk, úgy látszik, nem is került rá sor annak ellenére, hogy III. Honorius pápa 1221-ben II. Andrásnak lelkére kötötte, hogy ne adományozza el a gyermektelenül elhaltak háramlott egyházait, mert azok ilyenkor mindenféle visszaélésnek és elnyomásnak vannak kitéve; inkább tartsa meg őket, esetleg adja át őket más egyháznak vagy megyéspüspöknek.56 Az egyházi jellemzőkhöz még egy vonás tartozik. Egyetlen nemzetségi monostor sem nyert el exemptiot, valamennyi a megyéspüspök joghatósága alatt maradt. Összefoglalva: all. században a monostorokat Magyarországon egyházi és — hozzátehetjük — vallási szempontból ugyanolyan módon alapították, mint a latin kereszténység bármely országában. A 13. századtól kezdve a kegyuraság intézménye már nehezebben honosult meg, mint Nyugat-Európában, az incorporatio pedig már egyáltalán nem jutott érvényre. Ha most visszatérek az eredeti kérdésfeltevéshez, azt kell mondanom, hogy a „nemzetségi" monostor egyházi szempontból semmiképpen sem mutat fel olyan különleges vonásokat, amelyek ennek a fogalomnak használatára jogosítanának. Ide tartozik annak hangsúlyozása, hogy egyetlen olyan esetről sem tudunk, amikor a monostort a nemzetségnek több ága alapította volna. Legfeljebb az történt, hogy az apa nem tudta szándékát megvalósítani, és fia/fiai vitték azt végbe, mint pl. Almádon. Ez sem tekinthető kollektív megnyilvánulásnak, mert a szó szoros értelmében vett alapítónak ilyenkor az apát kell tekintenünk. Kaplonymonostornak a krónikában fenntartott alapítása ilyen szempontból határozottan félrevezető.
