Századok – 1991

Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449

BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 459 mányzása alapelvének tekintették. A bizottság leszögezi, hogy ez az ország a nemes­ség országa, s nem kívánatos a nemesi kiváltságok szélesebb körben való kiterjesz­tése. A most visszafoglalt szabad királyi városok ám kapják meg egykori kiváltsága­ikat, de a mezővárosok közül nem szükséges még többet ilyen statusba emelni, mert ez esetben az országgyűlésen a negyedik rend, a polgárság könnyen leszavazhatja az első három rendet.36 Ami az adózást illeti, azt javasolja, hogy a szabad királyi váro­sok mindenfajta adójukat megyei becslés alapján, megyéjük keretében s ne onnan kiszakítva fizessék. A vagyontalan nemesek elszaporodására való tekintettel pedig helyesnek tartaná, ha a mostani és a leendő armalisták, valamint a legfeljebb negyed telekkel rendelkező és a jobbágytelken élő nemesek megyei becslés alapján adót fizetnének. A karddal szerzett, ősi nemesség védelmében emel szót, amikor tiltakozik a pénzért megszerezhető címereslevelek elszaporodása miatt, amelyeket a kereske­dők azért vásárolnak meg, hogy adó- és vámmentességhez jussanak Ugyanakkor a szabad árukivitel és behozatal engedélyezését szorgalmazza, amely lehetővé teszi Magyarország és a szomszédos országok között a bor-, gabona- és állatkereskedést. Hangsúlyozza az egész országra kiterjedő egységes mértékrendszer szükségességét is. A kereskedelem ilyen értelmű szabadságát nem a polgárság, hanem a nemesség számára kéri, amely nemcsak a szorosan értelmezett politikai hegemóniára, hanem a kereskedelem gyakorlására s az abból eredő „polgári" haszonra is igényt tart. A pozsonyi bizottság az ország védelmi rendszerét illetően követi a nádori felterjesztés gondolatmenetét és tartalmilag is azonos azzal. Kiemelten foglalkozik azonban a különféle szabadságokat élvező katonaparaszt csoportokkal és a fizetetlen vagy elbocsátott végvári vitézekkel. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezek veszélyes fegyveres tömeget jelentenek az ország számára, ezért megszüntetve kiváltságaikat vissza kell őket szorítani a parasztság soraiba. Meg kell szervezni viszont a határőr­vidéket a középkori vajdaságokból és bánságokból, s létre kell hozni egy 10.000 fős, rendszeresen fizetett, állandó magyar hadsereget. A „Magyar Einrichtungswerk" a kamarai kérdésekre fordítja a legnagyobb fi­gyelmet. A Magyar Kamarát az ország tényleges gazdasági központjává kívánja ten­ni: leszögezi, hogy Magyarországon és a hozzácsatolt részeken elegendő egyetlen Magyar Kamara, magyar tisztviselőkkel, akik valamennyi királyi jövedelemre fel­ügyelnek. Székhelye Pozsony vagy a visszafoglalt Buda legyen. A Kamara ne avat­kozzék bele reá nem tartozó ügyekbe, hatáskörét ne lépje túl, viszont mielőbb ke­rüljenek fennhatósága alá az ország visszaszerzett területein azok a birtokok, ame­lyek régen is kincstári jellegűek voltak. Számos javaslatot tesz a bizottság arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Kamara hasznát növelni. Mindenekelőtt az erdélyi sóbehozatalból s annak értékesí­tésétől vár jelentős bevételt37 , valamint a Belgrád környékén, Erdélyben, Moldvá­ban, Boszniában és Bulgáriában felvásárolt szarvasmarha közvetítő kereskedelméből. Szükségesnek tartja hídvám és harmincadhelyek létesítését ott, ahol indokolt, s meg kívánja szüntetni az önkényesen fölállított, felesleges vámszedő helyeket. Javasolja továbbá egy budai vagy pozsonyi pénzverde fölállítását, a nyers arany, ezüst és réz kivitelének tilalmát, valamint jó pénz, korszerű hitelrendszer és az osztrák telekköny­vi nyilvántartás bevezetését. Elfogadja a központilag meghatározott adórendszert, de

Next

/
Thumbnails
Contents