Századok – 1991

Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449

452 VARGA J. JÁNOS jét még az 1722. évi országgyűlést előkészítő ún. Rendszeres Bizottságba is azzal a megjegyzéssel ajánlotta Esterházy Imre zágrábi püspök, hogy neki igen gazdag tapasztalatai vannak Magyarország vonatkozásában, mert az „Einrichtungswerk"-ben annak idején „principem laborem fecerat", azaz a munka java részét végezte.2

0 A Subkommissio vezetője, maga Kollonich Lipót a 17. század utolsó évtizedei magyar történetének egyik meghatározó személyisége volt. Horvát eredetű, a császár szolgálatában álló katonacsaládból származott. Apja, Kollonich Ernő harcolt a török ellen a tizenötéves háborúban és Bocskai István ellen Felső-Magyarországon. 1604-ben szerzett indigenátust, ezzel Magyarország nemesei és bárói közé került. Előbb Győr, majd Pozsony várparancsnoka, 1621-től ugyanilyen minőségben Komáromban teljesített szolgálatot. 1637-ben grófi címet kapott II. Ferdinándtól. Kufsteini Anna Eleonóra bárónővel kötött házasságából kilenc gyermek született, a hetedik Lipót Károly 1631. október 26-án látta meg a napvilágot. A serdülő Kollonichot hamarosan IV. Ferdinánd apródjai között találjuk, majd a bécsi jezsuita gimnáziumban. 19 évesen a Máltai Lovagrend tagja lett, egy év múlva már Kandia (Kréta) szigetén harcolt a török ellen a Lovagrenddel szövetséges Velencei Köztársaság katonáival együtt. 1655-ben részt vett egy tengeri ütközetben a Dardanelláknál, ahol 21 máltai gályát támadott meg a török flotta 27 hadihajója. Hosszú ideig eldöntetlenül állt a küzdelem, amikor Kollonich átugrott az egyik török hajóra, elragadta annak lobogóját és kitűzte rá a máltaiak fehér színű, lovagkeresztes zászlóját. A hőstett eldöntötte a csatát s két évre Kollonich sorsát is, mert a Lovagrend nagymestere Málta kasztellánusává nevezte ki. 1659-ig maradt Máltán, onnan hazatérve előbb az ausztriai Mailberg, azután a morvaországi Eger parancsnokaként szolgált. A mozgalmas katonaévek végefelé kezdődött el Kollonich Lipót magasra ívelő közéleti és egyházi pályafutása. 1659-ben Lipót titkos tanácsosa lett, 1672-től (már főpapként) a pozsonyi Magyar Kamara elnöke — a II. Mátyás koronázása előtti 1608. évi 5. tc. ellenére, amely szerint csak világi személyek nevezhetők ki e tisztségre —, részese volt tehát a törvénytelen adók behajtásának és egy sor birtokfoglalásnak, miközben belelátva a kamarai gazdálkodás kulisszatitkaiba, a katonaság pénzügyeinek kezelésébe, kérlelhetetlenül feltárta a katonaság visszaéléseit, zsarolásait. A következő évben a Magyarországon abszolutizmusra törő uralkodó delegálta az Ampringen-féle kormányzótestületbe. 1687-ben részt vett I. József koronázásának s egyben a Habsburgok örökös magyar királysága országgyűlési elfogadásának előkészítésében, a következő évben megbízást kapott az „Einrichtungswerk" albizottság munkájának irányítására, 1692-ben a bécsi Udvari Kamara vezetésére, majd két esztendő múlva kinevezték a Titkos Tanács élére. Világi tisztségeivel egyidőben magas egyházi méltóságokat is viselt. 1660-tól pap. 1666-ban nyitrai, négy év múlva bécsújhelyi, 1685-ben győri püspök Buda visszafoglalásának napján XI. Ince pápa bíborossá nevezte ki, 1688-ban kalocsai, 1695-ben esztergomi érsek lett.2

1 Kollonich Lipót életének főműve, de egyúttal egész tevékenységének legvitatottabb része az irányításával készült,Einrichtungswerk". A tervezet szellemi forrásvidékét a 17. századi természetjogban és a kameralisták tanításaiban kell keresnünk. A természetjogi elvek kialakításában döntő szerepet játszott a holland Hugo Groti-