Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
40 FÜGEDI ERIK megkérdezte őket, „van-e valami joguk a monostorhoz alapítás vagy dotálás címén", s amikor ezek erre nemleges választ adtak, alapítványát az uralkodóra ruházta át.35 A király erre az alapítás és átruházás tényét írásba foglaltatta. Ez az oklevél azután a tatárjárás alatt elveszett, ezért meg kellett ismételni. Szabályos alapítólevele Ságnak sem volt. A monostoralapítás célja minden esetben az örök üdvösség elnyerése volt, s itt vissza kell térnem Mályusznak ahhoz a megfigyeléséhez, hogy Ottó ispán és az Abanembeli Péter, a két korai alapítás szerzője gyermektelen volt (a magyar jogi értelemben, tehát fiatlan). Nem voltak egyedül. Gyermektelen volt a csatári monostort alapító Márton ispán és a ságit felépítő Márton bán is. Megfigyelésem szerint a magyar arisztokrácia és később a köznemesség körében (de talán az egész társadalomban)36 az egész középkoron át a gyermektelenség volt az egyházi alapítványok legfőbb ösztönzője. Kivételként említhetem Borsmonostort, de nemcsak azért, mert a lelkiüdvösség nem szerepel benne, hanem azért is, mert első tekintetre meglepő módon az alapító Dénes bán pápai engedélyre hivatkozik. Néhány sorral lejjebb azonban megtalálható a logikus indoklás: a bán királyával együtt vette fel a keresztet, de esküvel erősített fogadalmát nem válthatta be, ezért alapított monostort. A fogadalom megváltoztatásához pápai engedélyre volt szükség, annál is inkább, mert tudjuk, mekkora súlyt helyezett III. Ince a keresztes hadjárat megindítására.3 A monostoralapításhoz az Ordinarius, az illetékes megyéspüspök engedélyére volt szükség, s valóban már 1061-ben Zselicszentjakabon találjuk György — minden jel szerint veszprémi38 — püspököt, aki az alapítólevelet is fogalmazta. Megtaláljuk a megyéspüspököt a százdi oklevélben, megemlítik a bozókiban Felicián esztergomi érseket.3 9 Megint az almádi a kivétel, ahol Máté veszprémi püspök adta meg az első engedélyt, utóda, Nána pedig a felszentelést végezte. Az 5. században tartott chalcedoni zsinat mondotta ki először, hogy szerzetesi ház csak püspöki engedéllyel létesíthető, s ha később ezt a jogkört meg is nyirbálták, a monostoralapítás püspöki engedély nélkül elképzelhetetlen volt. Magyarországon annál is inkább, mert Kálmán király törvénye szerint „senki az ispánok vagy a vitézek közül ne merészeljen hatalmat tulajdonítani magának az egyház ügyeiben, hanem csak egyedül a püspök",41 ezért a hozzájárulást akkor is tényként kell elfogadnunk, ha az alapítólevél azt nem említi. A püspöknek ezt a jogát a Szentszék is hangsúlyozta. Amikor III. Ince pápa 1198-ban engedélyt adott arra, hogy Bátmonostort másutt építsék fel, mint ahogyan azt az alapító tervezte, kikötötte, hogy ez csak de assensu diocesani episcopi történhet.42 A püspök engedélye különösen fontos volt azokban az esetekben, amikor az alapító az általa a monostornak adott birtokon álló templomot — akár plébániát, akár kápolnát — amely saját egyháza volt, az apát alá rendelte, vagy tizedet óhajtott a monostornak biztosítani. Ez történt Zselicen, Százdon, Almádon és Zsámbékon.4 3 A püspök engedélye a potestas iurisdictionis folyománya volt, a felszentelést részben ugyanennek, részben a potestas ordinis alapján végezte. Az ilyen kánonjogi megkülönböztésnél fontosabbnak látszik az almádi alapítólevél egyik mondata, a korroboráció. „Ezt a nevezett István király... parancsára írott és az említett veszprémi
