Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
A NEMZETSÉGI MONOSTOR 39 Visszatérve a nemzetségi monostorokra, azt kell tehát mondani, hogy még a rendi hovatartozást is csak az esetek fele alapján ítélhetjük meg, a többi jellemzőre vonatkozó adattal még rosszabbul állunk. A 91 monostor közül tizenegynek maradt fenn az alapítólevele, ezekből egy hamis (Hahót), és kettő interpolált (Bozók, Madocsa). Valamennyire segít az a tény, hogy egy sor monostor alapításának körülményeit ismerjük. 1. Az egyházi jellemzők A monostor megalapítása a dolog természete szerint hosszabb folyamat eredménye volt. A szándék bejelentése, a szükséges engedélyek megszerzése után indulhatott meg csak az építkezés, ami legtöbbször több éven át tartott. Az alapító nem egyszer meg sem érhette tervének teljesülését, mint ahogyan azt Almád és Bátmonostor esetében tudjuk.2 8 Az almádi monostor alapítóleveléből arról értesülünk, hogy két privilégiumot adtak ki. Az elsőt — hogy úgy mondjam, a szándéknyilatkozatot — 1115-ben Bánd ispán, a másodikat a felszenteléskor két fia, Atyusz és Miske 1121-ben bocsátotta ki. Az almádi monostor talán ebben a tekintetben is kivételes lehetett. Vegyük azonban tekintetbe, hogy mindössze 11 alapítólevél maradt ránk, ebből a sági (későbbi prépostságé) ugyan kívül esik vizsgálatom körén, mert sohasem lett nemzetségi monostor, tárgya azonban olyan szorosan ehhez a körhöz tartozik, hogy nemcsak itt, de később is tekintetbe kell vennem.3 0 A többi vérbeli nemzetségi monostor (Zselic, Százd, Almád, Bozók, Csatár, Borsmonostor, Lébény, Madocsa, Baracska és Mórichida). Az alapítólevél ideális formája olyan magánoklevél, amelyben az alapító kifejezte monostor létrehozására vonatkozó szándékát, felsorolta az új intézménynek adott birtokokat és tartozékaikat azokkal a jogi kautélákkal együtt, amelyek szükségesek voltak (királyi, megyéspüspöki engedély stb.), megnevezte intézkedésének tanúit. Prototípusnak a zselicszentjakabi oklevél tekinthető. Az ilyen okleveleket is sokszor a király pecsétje hitelesítette (pl az almádit), többször előfordult, hogy formailag a király foglaltatta írásba, ezeket is alapítóleveleknek kell tekintenünk. Kevésbé tarthatjuk annak azokat a királyi okleveleket, amelyek már az alapító halála után rögzítették a jogügyletet (pl. a bozókit). Meglepőnek hangzik, de azt kell állítanom, hogy nem is volt minden monostornak alapítólevele. Nemcsak olyan esetre gondolok, mint Leleszé, amelynek alapítólevelét Imre király semmisíthette meg,3 2 hanem a csornai prépostéra, akit 1225-ben egy földrész miatt pereltek, és igazát cum patronis et filiis ecclesie et aliis quampluribus viris idoneis et probis bizonyította.33 Teljesen elfogadható Belitzky János véleménye, hogy erre az eljárásra azért került sor, mert a prépostságnak egyszerűen nem is volt alapítólevele.3 4 Az érvelést már csak azért is el kell fogadnom, mert jól beleillik a szóbeliségnek abba a korszakába, amely nemességünket egészen Mátyás haláláig jellemezte, még inkább az okleveles gyakorlat kifejlődése előtti korszakban. A jelek szerint teljesen szóban zajlott le a sági első (még bencés) monostor alapítása. IV. Béla oklevele szerint Márton bán a felszenteléskor egybehívta rokonait, és a király színe előtt
