Századok – 1991
Tanulmányok - Fügedi Erik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor I–II/35
38 FÜGEDI ERIK Nyugat-Európában nem. A fogalom kialakulásában nyilván szerepet játszott a krónikás hagyomány. A 14. századi krónika- szerkesztésben a honfoglalás negyedik kapitányával kapcsolatban olvashatjuk, hogy Kund fiai Kusid és Koppány a Nyírségben foglaltak szállást, ibique post baptismum monasterium fundavere. Karácsonyi is úgy értelmezte, hogy a két fiú alapította a monostort, amiből az a következtetés is levonható, hogy a nemzetség kollektív cselekedetéről van szó.21 Az is világos, hogy a monostor maga is összetett intézmény, nemcsak vallási indíttatású, nem is marad meg teljesen az egyház keretein belül, hanem születése pillanatától kezdve összefonódik a világi társadalommal; anyagi javakkal is rendelkezik, ezek pedig olyanok, amelyeknek birtoklásába a világiaknak is van beleszólásuk. Ráadásul az intézmény mindkét téren folyamatosan változik, nálunk már all. század elején felbukkan saját- monostorként, s a 12. század végére válik világi kegyuraság alatt álló szerzetesházzá.22 Az alábbiakban a nemzetségi monostorokat próbálom meg két szempontból elemezni: egyházi és világi, vagy talán inkább társadalmi szempontok szerint. Erre lényegesen jobb kiindulóponttal rendelkezem, mint Karácsonyi vagy Mályusz. Az utolsó ötven év alatt nálunk komoly forrásfeltáró munka folyt. Az almádi monostor alapítására vonatkozó adatokat Kubinyi András vizsgálta meg, de ez az eredmény majd csak a Documenta antiquissima megjelenésekor válik publikussá.23 A források rendszerezése is újkeletű, Györffy György Árpád-kori történeti földrajza ma már az országnak mintegy kétharmadát öleli fel, az ezen a területen fekvő monostorokról szóló adatok teljes gyűjtés eredményeként jöttek létre, úgyszólván nincs valószínűsége annak, hogy ez a forrásbázis bővüljön. Azt sem szeretném elhallgatni, hogy az utolsó évtizedekben a régészet több nemzetiségi monostort tárt fel, ezeknek az eredményeknek is helyet kell biztosítani a történeti kutatásban. Mielőtt még a két szempont tárgyalására rátérnénk, szükségesnek érzem néhány kérdés tisztázását. Ha statisztikát állítunk össze monostorainkról, összesen 91 monostort kapunk, nevezetesen 28 bencést, három cisztercitát, kilenc premontreit és 3-3 ágostonos kanonokit, ill. világi prépostságot.24 Rajtuk kívül 46 olyan monostor szerepel az irodalomban, amelyeknek rendi hovatartozását nem imerjük. Közülük néhány élén állt apát, tehát vagy ciszter, vagy bencés monostor lehetett. Sajnos egyetlen esetben említik olyan korán a monostort, hogy azt csak bencésekhez köthetjük (Vértesszentkereszt 1147).2 5 Megjegyzem, Petrovics dolgozatában ennél több, 98 rendház szerepel, de sajnos sem ennél a számnál, sem a rendhez tartozásnál nem nyílik lehetőség az egyeztetésre,2 6 legfeljebb az állapítható meg, hogy három bazilita monostort hagytam ki, és egy pálost (4), de a különbség még így is három. Azt is meg kell jegyeznem, hogy öszszeállításomban a zsámbéki premontrei prépostság is szerepel. Teljesen érthetetlen számomra, hogy ezt a nemzetséget a Nagymartoniakkal együtt hogyan ignorálhatja történetírásunk, amikor 13-14. századi úri nemzetségekről beszél. A Képes Krónikának ez az Ákos mesterre visszamenő része Kézaival egybehangzóan sorolja fel mindkettőt a jövevények között. Azt készséggel elhiszem, hogy a 13-14. században nem használták a de genere formulát, de ez még nem ok arra, hogy a vizsgálatokból kizárjuk őket 2 7
