Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 417 \ „Bécsbe expédiait legátusoknak" 250 \ .Utár köret számára" 150 \ „ka pu esi pasa számára" 500 „Rabváltsáeban" 289 éa 398 tallért fizettek Az Apafi által különböző személyektől fölvett kölcsönök egy részét is a sójövedelemből adták meg. így Horváth Andrásnak 120 tallért és Rácz Andrásnak 60 tallért, melyeket a budai janicsárok fizetésére kért tőlük a fejedelem. Sőt Kucsuk pasa kölcsönét is innen adták meg 90 tallért. További 4 személynek törlesztettek 926 tallért. A portusi jövedelemből fedezték továbbá néhány tisztviselő fizetését, 113 tallért. A töröknek és egyes hitelezőknek készpénz mellett sóval is fizettek „ajándékon". A budai janicsár aga csauszának 5.500 db. kősót /kb. 1.600 tallér/9 , Hamzsa bégnek 2.200 db. kősót /kb. 700 tallér/, Oszmán agának 200 db. kősót /kb. 50 tallér/. Két török tisztnek 247 db. kősót /kb. 60 tallér/,Musztafa csausznak 25 tallérnyit. Mintegy 3.000 tallér kölcsönt is sóval törlesztettek: „Sidóknak" 10.684 darabbal 2.737 tallért, Páter Jánosnak 1.134 darabbal 642 forintját. Ezen kívül Bethlen János kancellár számára 500 db-ot (kb. 140 tallér), a fejedelmi praefectus, Vízaknai Nagy Péter számára 112 db. (kb. 60 tallér) kősót utaltak ki. A 41 ezer tallér negyedrészét fordították a sóüggyel kapcsolatos kiadásokra (szállítási költségek és bányák számára folyósított pénzek). 1663-ban ismét megközelítőleg 41 ezer tallér jövedelmet hozott a marosváradjai portus. Ebből: 8.400 tallér jutott a fejedelmi kincstárba, 14.807 tallér portai adóba, 882 tallér különböző személyeknek fejedelmi rendeletre, 15.357 tallért pedig a sóbányákra és szállításra fordítottak. Ezen kívül több mint 40.000 db. sót juttattak ingyen Kucsuk pasának és Hamzsa bégnek, illetve csapataik szükségére, aminek értéke kb. 8-9.000 tallér volt. A felsorolt adatokból már kitűnt, hogy e kezdeti időszakban a — Bethlen-Rákóczi-korhoz képest négyszeresére növelt — 80 ezer talléros portai adó egyötödét közvetlenül a marosváradjai sókikötő jövedelméből tudták fizetni. Ennek jelentőségét azért kell aláhúzni, mert a török adó idejében történő beszolgáltatása az erdélyi állam egyik létfontosságú ügye volt. Ezt a kortársak látták a legvilágosaban, s több ízben az országgyűlési végzésekben is megfogalmazást nyert, miszerint: „Isten után ez hazának megmaradása áll a porta kedve keresésében, amely is fundáltatott az adóban".10 Az 1664. februári nagysinki országgyűlésen a rendek úgy határoztak,hogy a portusok és a portusokat sóval ellátó tordai, kolosi, széki,vízaknai bányák jövedelmét - a fejedelemnek juttatandó összegeken kívül teljes egészében a portai adóra kell fordítani.1 1 1670-ben a váradjai portusról 16. 670 tallér ment a török adóba.1 2 1671-től, a sóbérleti rendszer életbe léptetésétől pedig évenként 20 ezer tallért fizettek be a bérlők.1 3 A bérletbe a portusokon és az említett négy bányán kívül a dési aknák is beletartoztak. A portai adó beszolgáltatását a só nemcsak a portusról közvetlenül elküldött pénzzel segítette. Legalább ilyen jelentős az, hogy az adófizetőknek lehetővé tette befizetendő adójuk sószállítással való kiegyenlítését.
