Századok – 1991

Folyóiratszemle - Mark Eduard: Október vagy thermidor? A sztálinizmus értelmezései és a szovjet külpolitikáról kialakított felfogások az Egyesült Államokban III–IV/410

410 FOLYÓIRATSZEMLE Politikai tapasztaltság a, műveltsége alapján ez a réteg nemzeti keretekben tudott gondolkodni, s így válhatott a fennálló politikai rendszer - cári abszolutizmus - meggyőző kritikusává Kritikájukban a rendszer támaszát jelentő bürokrata, állami hivatalnokréteg - melynek tevékenységét ostorozták, működését az országot feszítő problémák forrásának tekintették - le- illetve kiváltásának igényét is megfogalmazták. A bürokrácia reprezentánsai összeegyeztethetőnek tekintették a cári abszolutizmus létét a kapitalista fejlődési tendenciákkal. Az ezt a fejlődési irányt felerősítő reformok (pl. az 1861-es) előkészítőinek, letéteményeseinek tüntették fel magukat konstruktív szerepüket a századforduló időszakára is érvényesnek tekintették. Vitte, de pl. Gucskov is ilyen argumentumokkal hárította el a liberalizmus jelentkezését, amelynek képviselői természetesen tagadták az orosz bürokrácia konstruktív szerepét, a modernizálódást akadályozó tényezőnek tüntették azt fel. Magyarázatot keres szerzőnk arra a jelenségre is, miszerint a polgári átalakulásban elvileg leginkább érdekelt társadalmi réteg az oroszországi burzsoázia politikailag közömbös volt, illetve konzervatív nézeteket képviselt, különösen a zemsztvoliberális táborral, illetve a polgári értelmiségiekkel összevetve. Ezzel kapcsolatban számos figyelmet érdemlő összefüggést tár fel Avreh. Utal az oroszországi kapitalizálódás erőtlenségére (perifériás régió, tőkeszegénység), az állami (cárizmus) gazdaságpolitika „bábáskodó" szerepére, ami motiválta a kialakuló orosz burzsoázia lojalitását. S mindjárt egy újabb aspektus. Friss - többnyire első generációs -szociális képződményekről van szó, amelynek mentalitását nem csupán társadalmi helyzete, de társadalmi származása (földbirtokos nemes, kereskedő paraszt) is jelentősen motiválja. Fontos összetevő az osztály éretlensége, kialakulatlansága, aminek következtében „elbűvölték" a cárizmus gazdaságpolitikája által is biztosított lehetőségek, s apolitikusság, illetve a már említett lojalitás jellemezte. Az éretlenséggel hozható összefüggésbe, hogy a századforduló orosz burzsoáziája - eltérően a történelmi uralkodóosztálytól, a nemességtől - még nem intellektualizálódott. Maga általában nem volt magas iskolázottságú, s értelmiségi rétege sem alakult ki. Az érdekeiket megfogalmazó, reprezentáló polgári entellektuelekkel illetve azok politikai törekvéseivel nem azonosult. Szűk ökonomista, utilitárius érdekek motiválták, megrekedt ezen a szinten, míg a liberális értelmiségiek szintetizálni tudták a burzsoá érdekeket, sőt a nemzeti érdekek koordinátarendszerébe is beépítették azokat Komoly különbség mutatkozott az osztály (burzsoázia) és a liberálisok politikai habitusa között, amely az utóbbiak oroszországi pozícióit, esélyeit gyengítette. Az első orosz forradalom - 1905-1907 - ha fordulatot nem is, de módosulásokat hozott. Burzsoá elemek is integrálódtak őfelsége liberális ellenzékébe, ha a nemesi, értelmiségi oppozíciós mentalitást - alapvető elvi érdekeik ellenére sem tudták túlhaladni. Minden esetre felszínre jutott az orosz politikai rendszer (cári abszolutizmus) azon sajátossága, hogy a társadalom felső rétegei (földbirtokos nemesség, burzsoázia) kizsákmányoló osztályként igen, de uralkodó osztályként nem, vagy csak korlátozottan funkcionálhattak. Ennek ellenére a polgári átalakulás letéteményesei a kadetok és a burzsoázia között továbbra is az elkülönültség dominált. Annál is inkább, mert az értelmiségiek által vezetett párt a társadalom alsó rétegeinek megnyerésére is törekedett. Ezt tükrözték a munkáskérdéssel kapcsolatos programpontok, amelyek a korabeli nyugat-európai szociáldemokrata programokra emlékeztettek, de az 1906 elején „Népszabadság" párttá keresztelkedett alkotmányos demokraták agrárprogramja is radikalizálódott. Mindezt csak részben magyarázták a konkrét politikai körülmények - a forradalom tetőfoka. Végeredményben a századelőn többszörösen is elszigetelődött az oroszországi politikai liberalizmus, a kadetok pártja, ami általában is a polgári átalakulás ellehetetlenülését, egy perifériás régió torzó kapitalizálódás! lehetőségeit tükrözte. Nem tudta magával ragadni a bázis osztályt, a burzsoáziát, szembekerült a cárizmussal, képtelen volt elnyerni a tömegek támogatását. Más fejlettségi szinten és más politikai körülmények között ez az elszigeteltség évrényesült 1917 folyamán is, mintegy legitimálva a századfordulón kikristályosodot sajátos helyzetet. (Voproszi Isztorii, 1989. 2. szám 17-31) EDUARD MARK : M. OKTÓBER VAGY THERMIDOR? A SZTÁLINIZMUS ÉRTELMEZÉSEI ÉS A SZOVJET KÜLPOLITIKÁRÓL KIALAKÍTOTT FELFOGÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN (1927-1947) A szerző, aki Washington D.G-ben dolgozik a Légierő Történeti Intézetben, kutatásai során a sztálinizmusról kialakított amerikai értelmezések közül négyről találta úgy, hogy azok szélesebb körben hatottak. Ezek sok ponton eltérnek egymástól: alighanem némi iróniával állapítja meg Mark, hogy az egyetlen közös vonásuk az volt: elismerték, hogy ténylegesen döntő változások zajlottak le a Szovjetunióban az 1920-as, 1930-as években. Annyi kon-