Századok – 1991
Folyóiratszemle - Avreh A. Ja.: Az orosz burzsoá liberalizmus. A történeti fejlődés sajátosságai III–IV/409
409 FOLYÓIRATSZEMLE kisebb népesség okán. A 13-14 év közötti fehér férfiak 8%-a pusztult el; ez azt jelenti, hogy Északon 6%-a, Délen pedig 18%-a. A legtöbb amerikai számára, barátainak vagy hozzátartozóinak halála a háború központi élménye volt. Mind a két területen általános támogatást élvezett a háború; rengeteg volt az önkéntes, pénzt gyűjtöttek felszerelésre és az otthonmaradt családtagok megsegítésére. Mindenki bízott abban, hogy gyorsan vége lesz a harcoknak és csak rövid időre kell bevonulni. Amikor pedig ráébredtek, hogy nem lehet egyhamar dűlőre vinni a dolgot, csökkent a lelkesedés és az önkéntesek száma - mind a két területen a sorozáshoz kellett folyamodni. A két szembenállló fél hadserege egyre duzzadt, több, mint 3 millióan szolgáltak a háború alatt; majdnem kétmillió fehér Északon, 900 ezer Délen. Ez azt jelenti, hogy a katonakorú fehér férfiak 40%-a bevonult; az északi területekről 35%, a konföderációból 61%. Aki bevonnult, annak nem sok esélye volt arra hogy túlélje a harcokat, ráadásul a relatíve alacsony színvonalú egészségügyi ellátás miatt a sebesültek nagy része halt bele sérüléseibe. Mindkét oldalon sokan dezertáltak; 200 ezren Északon illetve legalább 104 ezren Délen. Az a kevés történeti munka, amely a polgárháborús katonák mindennapjaival foglalkozik, azt sugallja, hogy sokféle módon reagáltak a katonai életre és a háborúra, voltak bátrabbak és gyávábbak, lelkesek és pesszimisták. Azzal viszont, hogy sorsuk hogyan alakult a háború után, a kutatások már nem törődnek. A civilek mindennapjairól is alig rendelkezünk adatokkal. A háborúnak nem sok polgári áldozata akadt, és miután a döntő ütközetek Délen zajlottak, északi városok sora mentesült a közvetlen fizikai fenyegetettség érzésétől. A háború gazdaságilag is eltérő hatást gyakorolt a két ellenfélre: az infláció ugyan általánosnak volt mondható, de máig uralkodik az a nézet, hogy Észak ipara és gazdasága komolyan profitált a harcokból. Vinovskis szerint arról nincsenek országos összesítések, hogy kik harcoltak és haltak meg a polgárháború összecsapásaiban, de helyi adatok bőven vannak. A massachusettsbeli Newburyport, a maga 13 000 lakosával jó példa, noha itt sem vezettek teljes körű nyilvántartást mindazokról, aki k résztvettek a háborús erőfeszítésekben. Az összes rendelkezésre álló adat tüzetes elemzése révén egyértelmű, hogy míg a newburyporti polgárok részvétele a háborúban csak csekély mértékben függött foglalkozásuktól, addig mindezek a tényezők sokkal jobban befolyásolták életbenmaradásukat. Mindazok, akik alacsonyabb társadalmi rétegekből érkeztek, nagyobb volt az esélyük arra, hogy ne éljék túl a háborút, mint a privilegizáltabb rétegek tagjainak. Ráadásul az idegen származásúaknak nagyobbak voltak az esélyei arra, hogy megsebesüljenek - noha ők voltak azok aki k kezdetben sem lelkesedtek olyan nagyon a háborúért. A háborús veteránok utóéletével sem foglalkoztak eleget, pedig itt is lenne miről beszélni. 1861 és 1885 között 555 038 nyugdíjkérvényt nyújtottak be háborús rokkantak, az özvegyek és árvák további 335 296-ot Azt nehéz megbecsülni, hogy az ilyen nyugdíjak milyen szerepet játszottak a 19. századi Amerikában, mert 1870-ben a lakosság 4%-a, 1900-ban pedig mindössze 1%-a részesült benne. A polgárháború a 19. század végi és a 20. század elejei Amerika életét képes volt teljesen befolyása alá vonni. Sokakon fizikai sebeket ejtett, még többeken lelkieket. Az északi katonák legalább nyugdíjat húztak - déli testvéreiknek pedig saját meguknak kellett megküzdeniök életük teljes rekonstrukciójával. Nem példanélküli az a közömbösség, ahogy a történészek a polgárháború következményeit szemlélték. Az amerikai társadalomkutatók általában nem foglalkoztak azzal, milyen hatást tettek az egyes háborúk Amerika polgáraira. De a tudományos érdeklődés egyre erősebb és így remélhetőleg jobban meg fogjuk érteni - állítja Vinovskis -, hogy az egyes háborúk milyen következményekkel jártak és hogyan változtatták meg az egyes állampolgárok életét. (The Journal of American History, Vol.76. N°l. June 1989. 34-58.) B.B. A.JA. AVREH: AZ OROSZ BURZSOÁ LIBERALIZMUS. A TÖRTÉNETI FEJLŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI Posztumusz látott napvilágot a századelő orosz politikai története nagy formátumú kutatójának ez a gondolatgazdag tanulmánya. Az oroszországi politikai liberalizmus vizsgálata iránt a közelmúltban nőtt meg a szovjet szakemberek érdeklődése. Avreh elsőként arra keresi a választ, miért nemesi dominanciájú az oroszországi liberalizmus, különösen a zemsztvo-liberalizmus bázisa. A századvégi földbirtokos nemesség társadalmi, politikai helyzetének romlásában is gyökerezhet a jelenség magyarázata, de különösen N.M. Prumova vonatkozó kutatási eredményei alapján, - aki prosopographikus módszerrel dolgozta fel a zemsztvo-liberális mozgalom résztvevőinek adatait - szerzőnk a réteg és a mozgalom résztvevőinek értelmiségi jellegében, funkciójában jelöli meg a legfőbb okot. (N.M. Pinimova: Zemszkoje liberalnoje dvizsenyije. M. 1977.)
