Századok – 1991

Folyóiratszemle - Vinovskis Maris A.: Nem a társadalomkutatók vesztették el a polgárháborút? Néhány demográfiai gondolat III–IV/408

408 FOLYÓIRATSZEMLE lötti vagyonnal bírtak. A kutatások egyik lagnagyobb akadálya az, hogy az 1850-es éveket megelőzően rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre e téren, így extrapolált modellt kell használnia a történésznek. így például 1870-es árakon számolva 2034 dollár egyenlő vásárlóerőt jelentett 1440 dollárral 1860-as árakon számolva. 1850-ben a 2000 dollár értékű ingatlannal bírók az Egyesült Államok lakosságának felső 13%-ába tartoztak, míg ugyanekkora vagyonnal 1870-ben a felső 20%-ba kerültek. A területi megoszlás vizsgálata vezetett eddig a legérdekesebb eredményekre és a tanulmányíró elsősorban ezt a témát tárgyalja esszéjében. Alapvetően két régiót lehet elkülöníteni: a „mély" Délt és a „felső" Délt Az Atlanti-óceán partján fekvő rabszolgatartó államokban a brit hagyományok és faji előítéletek miatt csak pár tucat tehetős színesbőrű család akadt; ugyanakkor a Mexikói-öböl melletti államokban (pl. Louisiana) a spanyol és francia tradíciók jobban megfeleltek a fajkeveredésnek. A nyugat felé terjeszkedés és a városok növekedése is kedvező lehetőséget biztosított a szabad színesbőrűek számára: 1830-ban 1556 szabad fekete 7188 rabszolgát birtokolt a „mély" Délen, azaz: a rabszolgatartó színesbőrek 42%-a a feketék tulajdonában lévő rabszolgák 60%-a felett rendelkezett A szabad színesbőrű családok jólétéhezjárult még az a szokás, hogy szűk körben, egymás között házasodtak, s így könnyebben megtartották előnyös gazdasági és társadalmi pozícióikat. Érdekes a szerző azon megállapítása is, hogy minél több jómódú fehér család élt egy adott államban, annál magasabb volt a tehetős színesbőrű családok száma is ott; az arányokat általában nem borították fel. Különbséget jelentett viszont a két régió közöt: (1) a foglalkoztatási szerkezet: a „felső" déli államokban elsősorban a városi, iparral foglalkozó színesbőrűek prosperáltak, míg a „mély" Délen az ültetvényesek; (2) míg egy 1850-es felmérés szerint az előbbi területen lakó tehetős emberek 49.3%-át jegyezték be mint „feketét", addig a másik színesbőrűek 36%-a volt nő a „mély" Délen, ellentétben az északabbra fekvő raszolgatartó államokban lévő 13%-al; a „felső"-Délen jobban keveredtek a gazdag szabad feketék társaikkal. A polgárháború után lényeges változások következtek be a vizsgált csoportok életében. A jómódú feketék „fővárosa" Washington D.C. lett Charleston és New Orleans helyett; a háború előtti, főleg a „mély" Délre jellemző klánok fölbomlottak és irónikus módon a fekete rabszolgák felszabadítása sok helyütt tönkretette a színesbőrű ültetvényeseket; ezzel ellentétben az ipari tevékyenséget űzők sok esetben gazdaságilag megerősödve kerültek ki a kataklizmából. A rekonstrukció alatt azután egy új színesbőrű gazdasági elit született, mely ki tudta használni a földárak esését és birtokokat tudott vásárolni, mivel a polgárháború előtti 15-25 dollár/acre-s ár 2-8 dollárra esett; a 13 és 43 év közötti déli fehér férfiak közel egyötöde elesett a háborúban; és nem lehet megfeledkezni a szabadság által felszabadított hatalmas energiákról sem, melyek mennyiségi mérése lehetetlen, de figyelmen kívül hagyásuk hiba lenne a kutatók részéről. (American Historical Review, VoL 95,. N° 1, February 1990, 31-56.) Ma.T. MARISA. VINOVSKIS : NEM A TÁRSADALOMKUTATÓK VESZÍTETTÉK EL A POLGÁRHÁBORÚT? NÉHÁNY DEMOGRÁFIAI GONDOLAT Aligha van az amerikai történelemnek olyan eseménye, amellyel többet foglalkoztak volna, mint a polgárháború. Az összes csatát és minden egyes összecsapást történészek tucatjai értékelték és értelmezték, több mint ötvenezer könyv és cikk jelent meg a kérdésről. Mindezek ellenére - állítja Vinovskis, aki a Michigan University történelemprofesszora - , azt még mindig nem ismerjük pontosan, hogy milyen hatással volt a polgárháború az ország mindennapi életére. Pedig ez a küzdelem közvetlen vagy közvetett módon ugyan, de befolyásolta a 19. század közepén Amerika majdnem minden lakójának életét. Ennek a tanulmánynak az a célja - szögezi le a szerző -, hogy feltárja a polgárháború demográfiai összefüggéseit. A legalaposabb becslések szerint 618 ezer áldozattal lehet számolni. Pjz az adat több, mint 50%-kal meghaladja a II. v lágháború amerikai áldozatainak számát A vietnami háború előtti statisztikákat értékelve kiderül, hogy ezekben az években több katona esett el, mint az összes többi amerikai háborúban együttvéve. Ha ezeket a számokat lebontjuk, az is kiderül, hogy míg a polgárháborúban minden tízezer lakosra 182 áldozat jutott, a függetlenségi háborúban „csak" 118, a II. világháborúban - mivel jóval magasabb volt a lakosság száma - 30. Ha a két szembenálló Cél áldozatainak számát külön-külön vizsgáljuk, az látható, hogy az északiak 360 ezer embert vesztettek, a konföderáció pedig 258 ezret. Észak katonai veszteségei 40%-kal meghaladták ugyan Délét, de a háború relatív hatása sokkal erősebb volt a konföderáció tertületén - a