Századok – 1991

Történeti irodalom - Die Einheit der Neuzeit. Zum historischen Werke von Heinrich Lutz (Ism.: Heiszler Vilmos) III–IV/396

396 TÖRTÉNETI IRODALOM meg. Holott Schuschnigg az osztrák Ausztria híve volt, inkább a Német-Római Birodalom lebegett ideálként a szeme előtt, mint egy modem, valamennyi német átfogó állam, mélyen katolikus volt és legitimista. Szerző vizsgálódásai alapján megerősíti Schuschnigg 1968-as védekezését, amely szerint a dokumentum — abban a formában, ahogyan azt publikálták — nem tekinthető hitelesnek, s azt, a fogoly államférfi tényleges nyilatkozatának manipulálásával, a Gestapo hozta létre. - Miben és miért tért el a francia és a brit álláspont a hidegháború idején, 1950-1951-ben a még négyhatalmi megszállás alatt álló Ausztria jövőjét, az államszerződés megkötését, osztrák haderő felállítását illetőleg: ezt vizsgálja G. Finette professzor közleménye (349-359.1.), a két külügyminisztérium iratanyagának bevonásával. Több rövid cikk helytörténeti vagy regionális történeti érdekességú: G. Wanner rövid áttekintése arról, mi volt a szerepe a női munkának Vorarlbergben az indusztriális korban (223-232.1.), K. Gamperé a tiroli közkönyvtárak történelmi fejlődéséről és mai funkciójáról (271-278. L), G. Mutschlechneré a tiroli bányászat történetének problémáiról (279-288.1.). W. Köflemek a tiroli honismereti irodalommal (Heimatsbuchok) foglalkozó írásából megtudható, hogy a helytörténeti-honismereti irodalomnak az a fellendülése, amelyet az utolsó húsz évben Ausztria-szerte tapasztalni lehetett, talán éppen Tirolban volt a legerőteljesebb (289-304. L). Levéltárosok érdeklődésére tarthat számot Remigius Ritzler (Maria Eck, NSZK) rövid beszámolója (261-270.1.) arról az 1983-ban megindult munkáról, amelynek célja a strasbourgi /német/felső-német ferences rendtartomány 1945-ben teljesen megsemmisült würzburgi levéltárának rekonstrukciója a rend római központi archívumában, illetve a rendtartományhoz tartozó németországi konventek levéltárában őrzött megfelelő iratdarabok másolatai alapján: a rekonstrukció tehát nem eszmei, hanem valóságos lesz. H. Möhring (Tübingen) a kereszteshadjáratok és a dzsihad története kutatásának eredményeit tekinti át 1965 és 1985 között, középpontjában Hans Eberhard Mayer 1986-ban hatodik átdolgozott kiadásban megjelent összefoglalásával (361-386.1.). Az 1988-at megelőző öt évben több mint száz nagyobb tanulmány, könyv jelent meg német nyelven, amelyek az egyház: az egyes püspökségek, rendek a középkori tudomány, a szentkultusz, a zarándoklatok történetével foglalkoznak; ezt a szakirodalmat tekinti át Stmad professzor és K. Walsh tanulmánya (425-500.1.). A kötetben hat könyvbírálatot olvashatunk (387-424.1.), végül összesen 130 könyvről rövid recenziót (501-610.1.). Pajkossy Gábor DIE EINHEIT DER NEUZEIT. ZUM HISTORISCHEN WERKE VON HEINRICH LUTZ Wien, 1988. 256 I. AZ ÚJKOR EGYSÉGE.HEINRICH LUTZ TÖRTÉNETI MUNKÁSSÁGA 1986-ban hunyt el a bécsi egyetem történeti intézetének vezetője, Heinrich Lutz professzor. A kiváló tudós, tanár és tudományszervező emlékére kollégái, tanítványai és tisztelői tanulmánykötetet adtak ki, mely a Lutz professzor által megindított sorozat, a „Wiener Beiträge zur Geschichte der Neuzeit" tizenötödik köteteként jelent meg. A sikeres életpálya indítóhelyét vizsgálja Eberhard Weis, Lutz és Bajorország kapcsolatait elemezve. Tudós és szülőföldje egymásrahatását ábrázolja az értékes tanulmány, melyben a történészt érő korai hatások - katolikus neveltetés, latinos képzettség, az itáliai reneszánsz augsburgi átsugárzása, bajor öntudat - elemzése a tárgyhoz illő eleganciával tárja elénk a történész látásmódját és megfogalmazási technikáját meghatározó tényezőket. Weis szerint a klasszicizáló iskola segítségével őrizhette meg Lutz integritását a „teuton érzelemhangsúlyozás irracionalitásával szemben", emberi és tudósi ideálja így lehetett a klasszikus formákat követő reneszánsz mértéktartása a reformáció formátlan intuitivitásával szemben. Alfred Koehler tanulmánya már a pályakezdés körülményeivel foglalkozik, a nunciusi jelentéseket a vatikáni levéltárban feldolgozó fiatal kutató munkáját vizsgálva. A már közhelyszámba menő igazság megállapítása mellett (a történész számára az ideális kezdetet a forráskiadványok gondozása jelenti) rámutat arra, hogy a jelentéseken dolgozó kutató itt tett szert arra az európai látókörre, mely mindvégig jellemezte a lutzi oeuvre-t. Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a katolikus, bajor Lutz vitázik a múltszázadi protestáns tudósiskolával és annak fejedelmével, Rankéval Luther értékelésében, s humanisztikus ideáljainak jegyében igyekszik az államközi kapcsolatok elemzésekor is szembeszállni a diplo-