Századok – 1991

Történeti irodalom - Molnár Miklós: La démocratie se léve á l’est. Société civile et communisme en Europe de l’est: Pologne et Hongrie (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/397

TÖRTÉNETI IRODALOM 397 mácia-történészek közt igen elteijedt machiavellisztikus nézetekkel (ez a törekvése majd Biscmarck-képében teljesedik ki igazán). Thomas Fröschl tanulmánya az egyházi források kezeléséről egy számunkra aktuálisan fontos megállapítást tartalmaz: a nemzetközpontú történetírás útszűkületéből főleg német nyelvterületen találtak kiutat, mivel itt kompromittálódott leginkább a nemzetállam eszméje. A lutzi életmű alapkérdéseit vizsgálja Hellmut Rumpler nagy tanulmánya (A német kérdés H.Lutz munkásságában). Alapkérdés ez, mert a pályája csúcsára igyekvő, majd érkező tudós a német nemzetállam problematikájával viaskodva írta meg legfontosabb munkáit A katasztrófába torkolló német fejlődés Lutz számára nem maradt, nem maradhatott elvont kérdés csupán, hiszen katonaként testközelből élte meg a világháborút A katolikus indíttatású, klasszikus-humanisztikus ideákon felnövekedett történész kezdettől fogva fenntartással viseltetett a nemzeti öncélúságot harsogó történetfeldolgozásssal szemben, s a német nemzetállam létrejöttében is a kritikus komponensekre figyelt: Bismarck művéből a kárhozatos elemeket emelte ki, s ezért nem tartotta véletlenszerű kisiklásnak a nemzetiszocializmust, hanem azt egy fejlődési út logikus végkifejleteként értékelte. 1866-ot és 1871-et tárgyalva is 1848-at tartja a német fejlődés döntő évének: a bukott forradalmat követő évek értékvesztése, a demokratikus politika kudarca miatti csalódás tette lehetővé a németek félrevezetését. Lothar Höbelt Lutznak a német fejlődés negatív tendenciáit grandiózus formákban megtestesítő politikusról, Bismarckról alkotott képét elemzi. A katolikus, nagynémet vonzódású történész erősen kritikus véleménye Bismarckról szervesen következik egész munkásságából. A „reálpolitika" értékeléséhez nem tarotta elégségesnek az aktuális sikereket; hosszú távú hatásukat vizsgálva jutott elmarasztaló ítéletre. Azon eltűnődhetünk persze, hogy Beust valóban ellenlábast és alternatívát jelenthetett-e Bismarckal szemben? Lutz határozottan így gondolta, s az osztrák-magyar-német kapcsolatokat elemző nagy művében (Österreich-Ungarn und die Gründung des Deutschen Reiches) Beust egy, a bismarckitól eltérő, de azzal felérő koncepció hordozójaként szerepel. Stefan Maifér tanulmánya (H. Lutz és a Habsburg-birodalom története) szerint Lutz felfogásában a döntő fordulatot a közép-európai birodalmak fejlődésében nem 1866, hanem 1871 hozta; a két dátum közötti időszakot átmenetként értékelte. (Érdekes párhuzama ez annak a magyar felfogásnak, mely a dualista rendszer kialakításában nem 1867-et, hanem 1875-öt tartja a döntő időpontnak.) 1871-et kifejezetten katasztrófaként értékelte a közép-európai politikai kultúra szempontjából: eluralkodott a porosz katonai eljárási módszerek kultusza, s ezek után nemzedékek sorának tudatából esett ki, hogyan kell nagy erőket és eltérő érdekeket tartósan kooperatív formába önteni. Ezáltal az európai államrendszer kooperatív tradíciói is összeomlottak. Eluralkodott a katonai tömbökben való gondolkodás, az ellentétek kiélezése és durva konfliktusokban való megoldása. De hatottak a porosz sikerek Ausztria belső fejlődésére is: belső megmerevedés, a felsőbbség-uralmi elemek dominanciája következett erősödött a nemzeti gyűlölködés - minden adva volt egy Hitler-típusú személyiség kialakulásához. Az emlékkötet tanulmányai azt a megérdemelt tiszteletet sugározzák mely Lutz személyét övezte. Történetírói példája nálunk is aktuális. Most, mikor oly sokat beszélünk európaiságról, s keresztény értékekről, páldaként állhat előttünk Lutz életműve: katolikus indíttatású humanizmusa, európaisága mindig toleráns volt, s a keresztény felfogásból a legértékesebbet az emberi méltóság tiszteletét a másik ember instrumentalizálásának elutasítását emelte át munkájába. A német egység létrejöttét már nem élhette meg. Bizonyára elégtétellel venné tudomásul, hogy ezúttal a polgárosultabb Nyugat- és Dél-Németország .kebelezi be" a poroszság szülőföldjét, Keletet. Figyelmeztetése a nemzeti szempontok minden áron való érvényesítésében, a nemzetállam istenítésében rejlő veszélyekre aktuális maradt, s nem csupán, sőt nem elsősorban német területen. Heiszler Vilmos MIKLÓS MOLNÁR LA DÉMOCRATIE SE LÈVE À L'EST. SOCIÉTÉ CIVILE ET COMMUNISME EN EUROPE DE L'EST: POLOGNE ET HONGRIE. (Paris, 1990), Presses Universitaires de France, X, 387 1. A DEMOKRÁCIA HAJNALODIK KELETEN. CIVIL TÁRSADALOM ÉS KOMMUNIZMUS KELET-EURÓPÁBAN: LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG. Molnár Miklós neve jól ismert a történészek körében is, ő írta az egyik első nyugati összefoglalót az 1956-os forradalomról, meg Nagy Lászlóval az első Nagy Imre-életrajzot, és sok egyéb mellett van egy