Századok – 1991

Történeti irodalom - F. Kiss Erzsébet: Az 1848–49-es magyar minisztériumok (Ism.: Urbán Aladár) III–IV/387

390 TÖRTÉNETI IRODALOM S bár a honvédség létrehozásakor „rendes vagy mobilis" nemzetőrségként emlegetik, létrehozása gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, s így a törvény 9. §-a sem érvényesült, mert mind a nemzetőrség, mind a honvédség főtisztjeire Batthyány tett javaslatot a nádornak. A törvény ilyen értelmezése a fentiek alapján mnetközben alakult ki. Az elmondottak nem elsősorban Batthyány tevékenysége, hanem a miniszterelnöki iroda munkavégzése és profilja miatt érdekesek. Amint ugyanis 1848 augusztus közepén a miniszterelnök ún. elnöki irataival párhuzamosan futó hadügyi és nemzetőri iratok sorozata megszűnt, Batthyány ilyen tárgyú rendeletei vagy az elnöki sorozat, vagy pedig a Haditanács iratsorozatából kerültek kibocsájtásra. Ez tehát nemcsak „erős összefonódás" volt, hanem önálló hivatali hatáskör, ami megmagyarázza Fényes Elek eljárását, aki a Nemzetőrségi Haditanácsot a minisztertelnöki hivatal részeként tüntette fel. (61.) Ez a feladatkör a jelen szerkezetben nemcsak elsikkad, hanem olyan megállapításhoz vezet, hogy a honvédelmi minisztérium bizonyos feladatai (felszerelési ügyek, újoncozás) időlegesen a Haditanács hatáskörébe kerültek. Holott arról volt szó - s ez a monográfiában is hivatkozott 1967. évi publikációból kiviláglik -, hogy 1848 szeptemberében a honvédekhez szánt újoncok szervezésével és felszerelésével ugyanúgy nem a Honvédelmi Minisztérium, hanem a Haditanács foglalkozott, mint májustól a honvédekhez jelentkezett önkéntesekkel. Ez magától értetődő volt nemcsak az említett Haditanácsot létrehozó és ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedő Batthyány számára, de természetesnek tartotta Kossuth és az OHB többi tagja is. Ez valóban elárendelt viszonyba hozta a Honvédelmi Minisztériumot, ahová egyre érkeztek a Haditanács „megkeresései", s így érthető, hogy Mészáros Lázárnak október 17-i lemondásakor egyik észrevétele a hadügyek intézésével kapcsolatban az volt, hogy ha az OHB mint kormány parancsol is minisztériumának, „nehogy az országos haditanács is parancsoljon". Mészáros Kossuthnak ezt a levelet két nappal azután küldte el, hogy az OHB arra utasította a Honvédelmi Minisztériumot, hogy naponta tájékoztassa az OHB-t a Haditanács „megkereséseire" tett intézkedéseiről vagy az azokra adott válaszokról. Vagyis az OHB számára természetes volt, hogy a Haditanács utasítja a minisztériumot.(Ez nem zárta ki azt, hogy az OHB - mint a szerző megjegyzi - felügyeletet gyakorolt mindkét szerv felett. Ld. a 337. 1. jegyzetét.) Ez a sajátos helyzet 1848 decemberében valóban megszűnt De ehhez az kellett, hogy rendeleti úton létrejöjjön a honvédszászlóaljakat és sorkatonaságot, a honvédtüzéiséget és a sorezredi tüzéralakulatokat, s az önkéntes lovassági alakulatokat a régi huszárezredekkel együtt magába olvasztó nemzeti honvédsereg. Ekkor - a budai főhadparancsnokság megszüntetése után - került minden fegyveres alakulat szervezésének, felszerelésének és ellátásának ügye a Honvédelmi Minisztériumhoz, amelynek átszervezése valójában csak a Debrecenbe történt menekülés után kezdődött el. A monográfia anyaga sokéves kutatás után sokezer adatból állott össze a célnak megfelelő szerkezetté és szöveggé. Egy ilyen munka során az anyaggyűjtés fókuszából kieső adatok vagy jelenségek nem tűnnek fontosnak, vagy a feldolgozás során esetleg pontatlanul kerülnek a szövegbe. Egy ilyen sokszálú, hatalmas és többnyire ismeretlen anyagot feldolgozó monográfiánál szinte elkerülhetetlen, hogy a „kitekintésbe" ne csússzon bele egy-egy félreértés vagy pontatlanság. Ilyen például az a megállapítás, hogy augusztus végén Batthyány és Deák azért utaztak Bécsbe, hogy az uralkodót rábírják az országgyűlés július 11-i határozatának megerősítésére. (Valójában az ezen határozat alapján augusztus második felében megszületett újoncozási és pénzügyi - ti. a papírpénz kibocsájtásáról szóló - törvényjavaslat szentesítését akarták elémi.) Téves az, hogy ekkor Batthyány tárgyalt volna Latourral a Pestre küldendő sorkatonaságról. Félreértés az, hogy Batthyány ún. hegyfalvi levelét Szemeréhez intézte volna. Annak címzettje Bezerédj István volt. Félreértésből eredhet az a megállapítás is, hogy Batthyány Kázmér 1849. április 19-én jelen lett volna Debrecenben, hiszen másnap még Kossuth levélben sürgette válaszát április 16-án kelt, Batthyányt a külügyminiszterségre felkérő megkeresésére. Nem felel meg a tényeknek, hogy a Nép Barátja c. lap a Közlöny melléklete lett volna. Pontatlan az a megfogalmazás, mintha 1848. május 19-én Batthyány Lajos a székelyeket „hadba szólította" volna. Mivel az Erdélyi országyűlés még össze sem ült, s az unióról nem nyilatkozhatott, a miniszterelnök csak segítségül hívhatta a székelyeket. De még ez az eljárás is törvénytelen volt. (Ha ezt nem mondjuk meg, akkor az olvasók egy része nem érti a jegyzet kitételét, hogy Teleki József erdélyi kormányzó miért kért magyarázatot, illetve Kemény Dénes államtitkár miért tekintette a miniszterelnök lépését veszélyesnek az unióra.) A nemzetőrség és honvédség kellően nem tisztázott viszonya miatt kerülhetett a szövegbe Damjanich János nemzetőri őrnagyi kinevezése, holott ő a 3. honvédszászlóalj élére került. (Az első honvédzászlóaljak élére kinevezett őrnagyok közül Damjanich volt az egyetlen, aki aktív szolgálatot teljesített. Ez adott alkalmat a nádor aggályoskodására és az osztrák kormány akadékosságára.) Végül megemlítendő még, hogy a Lenkey János által vezetett és parancs nélkül hazatért huszárszázadot Mészáros Lázár valójában nem büntette meg. A történteket 1848 júniusában a miniszter nem helyeselhette, sőt azt nyilvánosan elítélte. A századot azonban nem oszlatták fel, hanem