Századok – 1991

Történeti irodalom - Várdy Steven Béla–Huszár Várdy Ágnes: The Austro-Hungarian Mind: At Home and Abroad (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/374

376 TÖRTÉNETI IRODALOM bizonyítja. 1918 után a hazavándorlás megszűnt, mert sok embernek az utódállamokba kellett volna visszatérnie. Jól mutatja be Várdy a kivándorlók nyomorúságos életviszonyait, alulfizetett voltukat Persze bérük hivatalos átszámítás szerint még mindig jóval magasabb volt otthoni keresményüknél. Sorra veszi a magyar társulatokat, segélyező szerveket. A kivándorlók hevesen Habsburg-ellenesek voltak, a nemzeti gyásznapokat ünnepelték meg, a hagyományos népi ünnepek mellett. Csak utódaiknak sikerült ezen esetleg felemelkedniük. Az amerikai olvasók számára egy függelék a legszükségesebb tudnivalókat tartalmazza a magyarokról. A magyar tehetség misztériuma (Laura Fermitől származik a mondás) az első világháború óta bekövetkezett értelmiségi kivándorlást veszi számba, sok adattal, milyen pályákon jutottak vezető szerephez magyarok. Zukor és Fox a filmben a hazai, némiképp biedermeier hagyományokat és értékrendet folytatták, ez vált azután külföldön az amerikai életforma megtestesülésévé. A mintegy 20 ezer 1945-48 közti kivándorló és a mintegy 40 ezer 1956-os jórészt még valami naiv nacionalizmust őrzött meg. Az 1945-ösök többnyire lesüllyedtek, csak utódaik tudtak beilleszkedni. A legnagyobb amerikai magyar szervezet (American Hungarian Federation) újabban kettészakadt a Magyarországhoz történő viszonyok kérdésében, a kapcsolatokat pártolókra és ellenzőkre. Csak a magyar kisebbségek védelmének a kérdésében maradt meg az egység. Várdy 1985-ben megjelent nagy könyvének adatait foglalta össze ebben a tanulmányában. Végeredményben úgy látja, hogy az Egyesült Államok sokat adott a magyar bevándorlóknak, de azok is sokat Amerikának. A magyar tehetség misztériumának megfejtésével persze Várdy is adós maradt, ó is csak a századforduló hazai kulturális körülményeire utal, mint Laura Fermi, aki ezzel magyarázza a sok tehetséget. Huszár Ágnes a korai amerikai magyar irodalomból Pólya László (1870-1950) költői pályáját mutatja be. Kossuthi hazafi, Trianon ostorozója, aki verseiben ezt örökítette meg, vándorlásai során ezt igyekezett az amerikai magyarokban meggyökereztetni. Jelentős költőnek indult, de valamiféle garabonciás diákként végezte, aki nem tudott beilleszkedni az amerikai körülményekbe. Ugyancsak Huszár Ágnes elemzi szép tanulmányban az 1970-80-as évek amerikai magyar irodalmát (ismertetését ld. megint a Triumph in Adversity kötetben). Várdy egy nagy tanulmányban a magyarok részvételét tárgyalja az amerikai etnikai politikában. Fejtegetéseinek lényege, hogy az amerikai magyarok általában kimaradtak az amerikai politikai életből, nincs is kongresszusi képviselőjük, mert az óhazai politika, a magyarok segítsége, különösen Trianon után, lefoglalta őket. Általában elszigetelődtek, Magyarország negatív képe miatt, mert nincsenek rokonaik (Clevelandben a szlávok együtt háromszor annyian vannak, mint a százezernyi magyar). Az 1930-as években jelentkezett valamelyes érdeklődés az amerikai"belpolitika iránt, ekkor többnyire a demokratákra szavaztak. A második világháború alatt progresszívebb szervezetek is alakultak, de azután megint a magyarországi helyzet került az előtérbe, az amerikai külpolitikát próbálták befolyásolni, de most a „kommunista" Magyarország ellen, továbbra is a kisebbségek védelmében. A fiatalabbak a republikánus párthoz közelednek, mert az is érzékenyé vált az „etnikai" szavazatok iránt Pásztor László 1969-ben a republikánusok nemzetiségi osztályának, 1971-ben nemzetiségi tanácsának a vezetője lett. A fiatalabbak hajlandók felvenni a kapcsolatot Magyarországgal, a magyar kormányzat is 1962 óta hajlékonyabbnak mutatkozott. De a clevelandi Magyar Találkozókon még mindig az elzárkózó konzervatívok a hangadók. A kongresszushoz és egyéb intézményekhez intézett beadványaikban a kisebbségek érdekében nem egyszer hibákat is követtek el, rossz adatokat vonultattak fel, amelyeket könnyű volt cáfolni. A magyar korona visszaadását is sokan ellenezték, még pereket is indítottak. (Várdy egyébként a koronát egyértelműen Szent Istvánénak mondja.) Holott a támogatóknak lett igazuk, akik arra hivatkoztak, hogy ez a gesztus is gyengítette a rendszert. A szerző ehhez a tanulmányhoz igen széles forrásbázist gyűjtött össze, de mint írja, részben saját (keserves, tehetjük hozzá) tapasztalata alapján is fogalmazott. Az utolsó, 1975-ben megírt tanulmány az amerikai és kanadai magyar tanulmányok helyzetét vizsgálja a cím szerint az 1970-es évek elején, valójában a kezdetektől ad áttekintést az egyetemeken folyó oktatásról. A magyar nyelv oktatása 1904-ben indult meg New Jersey Bloomfield College-ében, később másutt is, elsőrendűen a papképzés volt a feladat 1945-70 között volt a magyar tanulmányok aranykora, amikor politikai okokból megnőtt az érdeklődés a kelet-európai országok iránt. Jónéhány egyetem nemcsak nyelvoktatást nyújtott, henem történeti, irodalomtörténeti, néprajzi, zenei kurzusokat is kínált. A részletes felsorolásból eléggé egyértelmű, hogy ez általában személyeken múlt ha egy neves professzor elment az egyik egyetemről, azzal a magyar tárgyú oktatásnak is többnyire vége szakadt. Az IREX magyarországi kutatásokra is adott jelentős ösztöndíjakat 1970-ben Sugár Péter megalapította a magyar történelem tanulmányozásának amerikai társulatát (AASHH). A képzés lehetőségei azonban idővel leszűkültek, érdemben Bloomington és a Columbia-egyetem maradt. A magyar tárgyak kutatója kissé ezoterikusnak érezheti magát. A pesszimista kicsengés után azonban Várdy Béla nagyon impresszív bibliográfiát tud felvonultatni az amerikai és az 1960-as években megindult kanadai kutatásokról. Egy függelék az egyes tanulmányok eredeti megjelenési helyeinek pontos adatait is közű (három tanulmány magyarul is megjelent), és az angol olvasó számára további tájékoztató bibliográfiát ad.