Századok – 1991

Történeti irodalom - Várdy Steven Béla–Huszár Várdy Ágnes: The Austro-Hungarian Mind: At Home and Abroad (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/374

374 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy az idevágó természetes emberi elvárások már a politikai, a gazdasági- szociális, ill. a kulturális jogok szerves egységeként tekintenek az emberi jogok ügyére . A konkrét történelmi előzmények számbavétele tehát önmagában is alkalmas eszköz lehet a címben felidézett nagy történelmi évforduló megközelítésére. Ebből a feladványból kiindulva irányítja a kismonográfia figyelmünket az ún. kulturális jogok aktuális problémáira. A kulturális jogok, ill. a tudomány felszabadításának a feltárása tehát önmagában is alkalmas eszköz lehet minálunk a nagy történelmi évforduló köszöntésére. A szerző a kulturális jogok kialakulását sajátos módon az összehasonlító jogtörténeti eszközökkel közelíti meg. Talán ezért is tudja a téma különös aktualitását érzékeltetni, miután elvezeti az olvasót a nevelési világmodellek (az angol, a francia, ill. a porosz-német Lehrfreiheit-szisztéma) mibenlétének a megértéséhez. A közel egy teljes évszázadon át hazánkban is ismert rendszer jelentőségét különösen az adja, hogy az abban rejlő pozitív társadalmi tapasztalatok (ill.lehetőségek) mindmáig nem vesztették el aktualitásukat. Napjainkig tart ugyanis azoknak a reformtörekvéseknek a sorozata, amelyek gyakran visszanyúlnak ezekhez a lehetőségekhez. Közéletünk fiatalabb nemzedékei pedig gyakran felfedezni vélnek olyan természetű lehetőségeket is, amelyek az egykoron meghaladottnak tekintett Lehrfreiheit-keretek között már jól körülhatárolható társadalmi tapasztalatok felhalmozását tették lehetővé. Különös értéke a tanulmánynak, hogy a nevelési világmodellek történelmi kötődésében mutatkozó eltéréseket feltárva érthetővé teszi, hogy a Lehrfreiheit-szisztéma a megkésett polgári átalakulás testére szabott rendszer volt. Kapcsolata a német idealizmus, ill. a történeti jogi iskola alapozóihoz eddig ismeretlen volt a hazai irodalmunkban. Hasonlóan újszerű megvilágításban olvashatjuk a tanulmányban a modell ősforrásainak a középkorba visszanyúló előzményeit, amelyek a tanszabadság időtálló elemeinek a megoldandó feladatainkkal történő szembesítését is jelentik. Hamza Gábor STEVEN BÉLA VÁRDY - ÁGNES HUSZÁR VÁRDY THE AUSTRO-HUNGARIAN MIND: AT HOME AND ABROAD East European Monographs, Boulder, N° CCLIV New York, 1989, Columbia University Press, VHI, 374 I. AZ OSZTRÁK-MAGYAR GONDOLKODÁS: OTTHON ÉS KÜLFÖLDÖN. Várdy Béla és neje, Huszár Ágnes pittsburghi egyetemi tanárok a magyar történészek régi ismerősei, igen gyakran jártak nálunk, hosszabb tanulmányúton is, jónéhány tanulmányuk Magyarországon is megjelent. Ebben a kötetben az 1970-80-as években kiadott, részben osztrák, ill. osztrák-magyar, részben csak magyar vonatkozású tanulmányaikat adták ki. Igyekeztek a lábjegyzetekben a legfrissebb szakirodalommal kiegészíteni munkáikat. Dehát az események még gyorsabbak voltak. Az 1989 februáijában datált előszóban még arról esik szó, hogy Magyarország kapocs lehet a kapitalizmus és a kommunizmus között, hiszen Magyarország a legliberálisabb. Persze nyilvánvaló, hogy mindaz, amire fentebb céloztunk, nem teszi elavulttá ezeket a tanulmányokat. A szerzők négy nagyobb csoportba foglalták őket. Az első az osztrák-német és magyar romantika. Nikolaus Lenau munkáihoz Várdy Béla háttérként vázolja fel az európai romantikát, ebben látja a francia forradalom korszaka után a korszellemet, amely a liberalizmusban, a nacionalizmusban és később a szocializmusban jelentkezett. Huszár Ágnes Lenau példáján a magyarok iránti osztrák érdeklődés alakulását vizsgálja. Hormayr és Mednyánszky osztrák patrióta törekvéseibe kapcsolódtak bele hazai és külföldi németek. Magyarországban a betyár és a csikós egzotikus világát látták. Lenau tapasztalatból jobban ismerte az országot, de ezeken a sztereotípiákon ő sem tudott felülemelkedni és így szándéka ellenére hozzájárult hosszú életükhöz. Ugyancsak Huszár Ágnes számol be a magyarországi származású Karl Beck szerepéről a Fiatal Németországban (egyébként maga írt róla disszertációt). Beck 1837-ben tűnt fel Lipcsében, a mozgalom nagy reményének számított, éles kritikáját egy ideig becsülték, de az igazi költői tehetség mégis hiányzott belőle. Egy további tanulmányban Jókai török alakjait mutatja be a szerző. Úgy látja, alapvetően negatív figurák, Jókai az ázsiai despotizmus megtestesítőit látja bennük. Minthogy azonban 1849 után erőteljes törökbarátság uralkodott a magyar közvéleményben, Jókai - inkább kivételként - néhány pozitív figurát is megalkotott. Történetszemlélete ma is még erősen hat. Végül a bécsi kávéhá-