Századok – 1991

Történeti irodalom - Fischer Rolf: Entwicklungsstufen des Antisemitismus in Ungarn 1867–1939 (Ism.: Szabó Dániel) III–IV/372

372 TÖRTÉNETI IRODALOM tulajdonképpen szigorú katonai rendszer, amelyben permanens hadiállapot jelentette a viszonyok megszokott rendjét. A cár országának nagysága, életereje illetve elmaradottsága, európai vagy ázsiai jellege, esetleg átmenetisége - ebben a viszonyrendszerben folytak a polémiák, születtek meditációk. Ezek során alapvető jelentőségű Csaadajev filozófiai levele, amelyet kötetünk értelemszerűen taralmaz (12o-134.1.). Közismert írásokról van szó, de kevésbé érvényes ez pl. M.I. Zsiharjov Csaadajevről szóló feljegyzésére (48-120.1.). Tulajdonképpen 6 gondozta Csaadajev hagyatékát, mint rajongó és távoli rokon. Az 1860-as években megírt feljegyzéseit egy évtized múltán közölte a „Vesztnyik Jevropi". Alapvető jelentőségű írás ez a korai orosz gondolkodóról. Értékét nagyban növeli - s ez a kötet egészére érvényes - a közreadó értelmezőmagyarázó alapos jegyzetapparátusa, amely mintegy „hozzáadott érték". Megismerjük Csaadajev életét és korát, érzékelhetjük, hogy hogyan és miért úgy értelmezi mindezt az elfogult Zsiharjov, s a közreadó minősítő megjegyzései is gazdagítják az anyag forrásértékét. Hasonlóan többrétegű forrásértéke van V.Sz. Pecserin „túlvilági feljegyzéseinek" (148-312.1). Az 1830-as években egyetemi katedrát kapott, 1840 után - külföldi útjai hatására és a hazai viszonyok miatt - katolikus hitre tért. Szerzetesként élt Franciaországban, majd újabb kiábrándulás után az 1860-as évektől Dublinban. Pályája korának jellemző orosz értelmiségi pályafutása, s ez a feljegyzéseiben is tetten érhető. Értéküket az adja, hogy a személyiség gondolkodásmódjának bemutatása mellett a korabeli orosz és európai viszonyok megismerését egyaránt elősegíti. Tanúsítja, hogy a korabeli orosz és európai értelmiség ismerte Európát, legfeljebb nem tudta szintetizálni az orosz élményeket és az európai eszméket. Különösen jó példa erre a kötetben T.N. Granovszkij professzorról Ja.M. Nyeverov által Irt tanulmány (335-357. 1.). Az orosz másság, különösség tehát - legalábbis az eszmék síkján - az európai, az egyetemes folyamatokkal való érintkezés révén érlelődött. A kötet címe ugyan az 1830-as évek orosz társadalmának bemutatását ígérte, tartalma azonban túlmutat az évtizeden, s szükségképpen kilép az orosz keretekből, ezáltal markánsabb képet nyújtva magáról Oroszországról. Menyhárt Lajos ROLF FISHER ENTWICKLUNGSSTUFEN DES ANTISEMITISMUS IN UNGARN 1867 -1939 R.Oldenbourg Verlag, München, 1988. 206 I. A MAGYARORSZÁGI ANTISZEMITIZMUS FEJLŐDÉSI FOKOZATAI Hogyan írjunk egyetemes történetet? Ez Rolf Fisher könyvének egyik meghatározó, s persze soha ki nem mondott kérdése. A fiatal bochumi történész ugyanazzal a problémával küszködik, mint a más országok történetével foglalkozó magyar kollégák: milyen tudást feltételezzek olvasóimról, milyen általános ismeretanyagot kell nyújtanom munkámban ahhoz, hogy a magyarországi antiszemitizmusra vonatkozó adataim és következtetéseim érthetőek és plauzibilisek legyenek. A második, az egyetemes történészeket állandóan foglalkoztató kérdés az, hogy egy más, kevésbé ismert ország történetéről írott munka számára mennyire van szükség új, primer kutatásokra, vagy mennyire elégedhetek meg, az eddigi ottani (az adott esetben magyarországi) publikációk eredményeinek fölsorakoztatásával, saját rendszerembe ál-UtásávaL s az új rendszer szerinti bizonyos kiegészítésével. Úgy tűnik, az első probléma esetében a németországi kolléga megtalálta a kényes egyensúlyt. Többet mond el a 19. és 20. századi magyar történelemről, mint az itthon szükséges lenne, de nem válik munkája a magyarországi olvasó számára sem az ismert tények egyszerű és unalmas ismétlésévé. A második problémával kapcsolatban már lehetnek kifogásaink; Fisher alapvetően a magyar feldolgozásokra épít, azt egészíti ki saját sajtóelemzéseivel, s néhány személyiség és esemény egyéni, az antiszemitizmus szempontjából új és fontos analízisével. Az igen érdekes munka így kissé kiegyensúlyozatlanná válik. Valóságos társadalomtörténettel: mind általános magyarországival, mind a magyarországi zsidóságéval csak az 1918 előtti résznél találkozunk. Az 1919-1920-as fordulatnál viszont mintha elveszne az események aprólékos ismertetésében. A munka értékelésénél mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy ilyen, összefoglaló antiszemitizmus történet még nem jelent meg, tehát valóban úttörő vállakózással állunk szemben. A másik figyelembe veendő szempont az, hogy a Holocaust után nem lehet az antiszemitizmusról a régi módon