Századok – 1991

Történeti irodalom - Russzkoje Obsesztvo 30-h godov XIX. v. (Ism.: Menyhárt Lajos) III–IV/371

TÖRTÉNETI IRODALOM 371 szerű adatait tartalmazza táblázatos formában. Míg a számszerű adatok teljesen egységesek, a szöveges információk gazdagsága eltérő. így például pontosan megadja a szabad királyi városok privilégiumának dátumát, a mezóvárosokénál azonban nem utal még évszázadnyi pontossággal sem városi létük történelmi gyökereire. Egyes városoknál csak regisztrálja a vásártartást, másoknál magadja számukat, egyes esetekben a vásártartás napját is megjelöli. A nyomtatott forrásokban fellelhető adatok összegyűjtése és áttekinthető rendszerben való közléce nem csak az osztrák várostörténeti kutatóknak nyereség. Segítséget gyújt a magyarországi kutatóknak is, nemcsak azzal, hogy megkíméli őket az adatok újbóli összeszedésének fáradságától, hanem azáltal is, hogy ez az adatbázis önmagában is impulzust adhat összehasonlításokra, illetve új kérdésfeltevésekre. Bácskai Vera RUSSZKOJE OBSESZTVO 30-H GODOV XIX.v. (Memuari szovremennyikov) Moszkva, 1989. 445 I. AZ OROSZ TÁRSADALOM A XIX. SZ. 30-AS ÉVEIBEN (Kortársak visszaemlékezései) Megélénkült a szakmai és közérdeklődés az orosz történelmi fejlődés sajátosságai iránt. Keressük a gyökereit a szovjet fejlődésnek, az orosz nemzeti fejlődés arculatában, ennek formálódási folyamatában, jellegzetességeiben véljük felfedezni. Köves Erzsébet, Tallár Ferenc és mások értékes elemzései mellé -azok mintegy alátámasztásaként is - állíthatjuk a recenzált kötetet. Az I.Miklós uralkodását jellemző „kemény tél" szellemi áramlatait világítják meg a kortárs memoárok részletei. Jelentőségüket, az évtized történelmi helyét az adja, hogy ekkor alapozódtak meg az orosz társadalmi gondolkodás sajátos irányzatai, s határozták meg évtizedekre annak fejlődését, adták meg az orosz nemzet-tudat arculatát. Az ismert és nálunk kevéssé ismert kortársi visszaemlékezések mintegy szintézisét, a korszak újszerű, árnyalt megvilágítását nyújtja N.I. Cimbajev igényes bevezető tanulmánya. („A felismerések és a kétségek terhe alatt...") Az 1830-as évtized eszmei útkereséseinek politikai és történelmi körülményeit vázolja fel. Kiindulásként utal arra, hogy a dekabrista felkelés leverését kővetően eluralkodott a dokumentumok, mint esetleges terhelő bizonyítékok megsemmisítése. Emiatt is hosszú ideig a D.N. Bludov által készített nyomozati jelentés vált alapvető forrássá, amely külső hatásokra született véres összeesküvésként értelmezte és „népszerűsítette" a dekabrista szervezkedést - a közvélemény elrettentése céljából is. Belső használatra ugyanakkor a mogalom belső feltételeiről is szó esett, s a bürokrácia korruptságát emelték ki, ami - s ez már a hivatalos népiesség egyik eleme - elválasztotta egymástól a cárt és a népet, az uralkodót és a társadalmat. A „kemény tél" ellenére is működtek azonban az előkelő családok szalonjai, jelesül pl. A.P. Jelagina szalonja (amelyet K.D. Kavelin memoárja mutat be életszerűen a kötetben (135-147. 1.), mint az orosz irodalomi-szellemi élet bölcsője. Az orosz szellemi, politikai élet történelmi jelentőségűvé emelkedett személyiségeinek (Puskin, Turgenyev, Odojevszkij, Csaadajev, Homjakov, Akszakov, Granovszkij, és Herzen) bemutatása mellett érzékelteti a szalonok kisugárzó hatását, láttatja a rajongóknak azt a viszonylag széles körét, akiknek közvetítésével a különböző szellemi irányzatok gyökeret eresztettek az orosz társadalmi tudatban. A sajátos értékek mellett az orosz nemzeti tudat kialakulását mintegy beárnyékolta a bürokrácia elhatalmasodása - mint szintén korjelenség, majd orosz fejlődési vonás. A hírhedt III. Ügyosztály működése még az egyetemeket is behálózta. Dyen körülmények között, illetve ennek ellenére is működtek vitakörök pl. a szalonokkal is vetélkedő Sztankevics-kör, amelynek életébe K.Sz. Akszakov visszaemlékezései nyújtanak bepillantást a kötetben (312-334.1.). Cimbajev rámutat, hogy míg a dekabrista szervezkedők közvetlen politikai kérdéseket (alkotmány, köztársaság, felkelés) állítottak középpontba, a diákok vitaköreiben társadalmi kérdésekről folyt polémia. A jobbágyreform, a rendek eltörlése állt az érdeklődés fókuszában. Az évtized fojtott légkörét, az általános lehangoltságot az 1825-öt követő megtorlás és megfélemlítés mellett az 1830-31-es francia, belga és lengyel események hatását „ ellenúlyozó" intézkedések tovább fokozták. Különösen a „belügynek" tekintett lengyel felkelés szolgált ürügyül az orosz nacionalista hangulat szításához. Ebben a légkörben formálódott a hivatalos népiesség ideológiája, ugyancsak a nemzeti tudat integráns részeként. Oroszország akkori európai hatalmi-politikai szerepe „szent szövetségi" eszmeiséggel, ugyancsak az orosz nagyság és másság tudatának erősítését segítette elő. Kemény, de a valósághoz közelálló - a bevezető tanulmányban idézett - kortárs francia megállapítás, miszerint az orosz államrend