Századok – 1991

Történeti irodalom - Deák Ernő: Das Städtewesen der Länder der Ungarischen Krone (1780–1918) (Ism.: Bácskai Vera) III–IV/369

370 TÖRTÉNETI IRODALOM a szerző elméleti és történeti áttekintést adva törekedett az újkori magyarországi városhálózat meghatározására (ismertetését ld. a Századok 1981. évi 6. számában) éppen 10 évvel előzte meg az adatközlést és csak remélni lehet, hogy az adatbázis elemzése alapján a városok tipológiáját és szerkezetét bemutató harmadik kötet megjelenését nem fogják a technikai-anyagi akadályok ilyen mértékben késleltetni. Az adatbázis körének meghatározásánál a szerző az Erich Keyser által kidolgozott, az osztrák Städtebuchok összeállításához adaptált tervezetből indult ki. A közlésre kerülő adatok körét azonban korlátozni kényszerült, részben a magyarországi városokra vonatkozó források töredékessége miatt, de főképpen azért, mert kizárólag nyomtatásban megjelent munkákra - statisztikai, földrajzi irodalomra -volt kénytelen szorítkozni. A kötet 60 kérdőpontra vonatkozóan sorakoztat fel adatokat, hét tárgyi csoportra tagoltan. Az első kérdéscsoport a város nevét, illetve névváltozatait és földrajzi helyzetét, a második a település jogi státuszát, illetve az abban bekövetkezett változásokat ismerteti. A következő kérdéscsoport a város területének nagyságát, az abban bekebelezések vagy elcsatolások következtében beállott változásokat, illetve a mezőgazdaságilag hasznosított terület megoszlását világítja meg 1869 és 1910. évi adatok alapján. Topográfia cím alatt vázolja fel a városi épületek számának alakulását; az 1848 előtti korszakra vonatkozóan a lakóházak száma mellett tételesen felsorolja az egyházi és világi középületeket, majd részletesen közli a házak rendeltetés illetve emelet-magasság szerinti megoszlására, illetve az átlagos lakásnagyságra vonatkozó 1900. évi adatokat. A népességszám alakulását 1785 és 1910 között követi nyomon, a lakosság anyanyelv, illetve felekezet szerinti megoszlását 1840, 1880, és 1910. évi adatokon mutatja be. A foglalkozási megoszlásra vonatkozóan csak 1869 utánról maradtak fenn pontosabb adatok, a megelőző korszakra vonatkozóan kénytelen a korabeli összeírások eklektikus, részben rendi-társadalmi, részben durva foglalkozási tagolódást tükröző adatok közlésével beérni. A városgazdálkodásra vonatkozó fejezet 1880 és 1900 között 10 éves, 1900 és 1910 között éves bontásban adja meg a városi bevételek, kiadások, illetve a városi vagyon összegét. Az adatanyag súlya tehát, a szerző rendelkezésére álló források jellegének következtében erősen a századforduló időszakára tevődik és így inkább a városok egymás közötti összehasonlításához, mint az egyes városok fejlődésének megítéléséhez nyújt támpontot. A számszerű adatok esetében ez érthető, hiszen a prestatisztikai korszakra vonatkozóan nyomtatásban kevés egyidejű, többé-kevésbé megbízható számadat állt a szerző rendelkezésére. Érthetetlen azonban, hogy a városi funkciók gazdagságát tükröző kérdéscsoportot miért korlátozta csak a századforduló éveire, holott erre vonatkozóan az általa felhasznált források igen sok információt tartalmaznak. A „Funkciók" címet viselő adatcsoport összeállítását kissé eklektikusnak, és elvileg nem eléggé átgondoltnak tartom. Problematikusnak tűnik az adatok „Városi intézmények (1908)" és „Régión túlnyúló funkciók (überregionale Funktionen)" kérdéskörökre bontása is. Az utóbbiba a következő adatokat sorolta be a szerző: közigazgatási hatósugár, heti és évi vásárok, nagyüzemek (a 20-nál több alkalmazottat foglalkoztatók 1890, 1900 és 1910 évi számát adja meg), egészségügyi intézmények, egyházigazgatási hatósugár, szak-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények, gazdasági egyletek és társaságok, kommunikációs eszközök. Az adatok köre arra utal, hogy a szerző a város területén túl kisugárzó köponti funkciókat vette számba, amelyek lehettek egy bizonyos régióhoz - a város közvetlen vonzásterületéhez - kötöttek, de lehettek valóban országos, országrészekre kitetjedő, vagy külkereskedelmi jellegű, a vonzásterület határán túl is érvényesülő funkciók. A régión túlnyúló funkciók alatt általában az utóbbit értjük. Ezek itt összekeverednek, holott egy városnak a település-hierarchiában, a városhálózatban elfoglalt helyének kijelölése, illetve a tipológiában való elhelyezése e két funkció pontosabb elhatárolását és körvonalazását igényelné. A központiság kérdésének tisztázatlanságát tükrözi pl. a heti és évi vásárok egybemosása, de még inkább az a körülmény, hogy a kétségtelenül nagyobb területre, de legalábbis a vonzáskörzetre kisugárzó funkciókat betöltő hitel- és kulturális intézményeket (mint a múzeumokat, színházakat, nyomdákat és sajtót) a városi intézményekhez sorolta. A kötet 198 (140 Magyarország, 35 Erdély és 23 Horvátország területén fekvő) város adatait tartalmazza. A 19. század végi törvényhatósági és rendezett tanácsú városokon kívül szerepelnek a városhálózatból a 19. századi közigazgatási rendezés során kihullott egykori városok, valamint azok a korábban rendezett tanácsú szepességi, hajdúsági és kunsági városok is, amelyek ekkor nem nyertek városi besorolást. A kötet három részre tagolódik. Az első rész a királyi városok, illetve törvényhatósági városok, a második a rendezett tanácsú városok adatait tartalmazza négy tájegységre (Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély) bontva, ezen belül a települések betűrendjében. A harmadik rész a horvátországi városok szám-