Századok – 1991

Történeti irodalom - Deák Ernő: Das Städtewesen der Länder der Ungarischen Krone (1780–1918) (Ism.: Bácskai Vera) III–IV/369

TÖRTÉNETI IRODALOM 369 egyetérteni szerző által a jozefinizmus évei alatt a magyarországi államapparátus (valóban oly üdvös?) átalakulásáról, modernizálódásáról mondottakkal. A rendszer így kialakuló, alapjában bármilyen pozitívan értékelt, sokoldalú és sokoldalúan megvilágított összképe sem takarhatja el azonban azt a tényt, hogy mindezek a kétségtelenül valóban felvilágosult szellemű folyamatok a rendszernek kül- és belpolitikai téren egyaránt kibontakozó széleskörű, II Józsefet fizikailag is megsemmisítő válságába, összeomlásba torkollnak. Ennek okait keresve előtűnnek a felvilágosult abszolutizmus e jozefinista változatának egyes, immár strukturális tökéletlenségei. Talán nem tévedünk nagyot feltételezve, hogy a válságnak a külső okokon: a nemzetközi erőviszonyok a Monarchia ellenére való alakulásán kívül (vagy mellett) kettős belső oka volt: egyrészt a rendszer mint abszolutizmus polgárságának gyengesége folytán végig nem tudott kellően függetlenülni a rendiségtől (míg a nyugat-európai felvilágosodás mögött közvetve, vagy közvetlenül ekkor már ott állnak az ipari forradalom, a polgári forradalmak és a modern gyarmatbirodalmak kezdetei), másrészt (és ezzel összefüggésben) József felvilágosultsága nem ismerte fel, hogy a társadalom felé irányuló politikáját kapkodásba fulladó lázas tettvágya elsősorban gyorsan szaporodó és egyre ellenszenvesebb bürokratikus, paternalista elemekkel terheli túl. Feltétetve az olvasóval a kérdést: ha II József nem hal meg 1790 elején (ami egyáltalán nem volt szükségszerű), hogyan alakult volna tovább a felvilágosodás útja, és hogy végeredményben Ferenc király a politizáló társadalomnak ugyancsak joggal ellenszenves kabineti abszolutizmusában vajon nem II. József felvilágosult (vagy ezek szerint csak annak induló?) abszolutizmusának egyes elemei folytatódnak-e szervesen tovább, kibontakozásukkal lassan beborítva és elhomályosítva a felvilágosodás világos egét. A kérdés felvetése azért is indokolt, mert a könyv végső tanulságként éppen hogy a rendszer egy ideig még József halála után is észlelhető pozitív irányú továbbélésére hivatkozik, ennek irányába mutat. A zárófejezet pedig mintegy epilógusként a rendszer (illetve inkább már csak az ideológiai, mintsem a konkrét államhatalmi program) továbbvitelét, képviseletét a megváltozott politikai helyzetben is észleli, méghozzá éppen a magyar felvilágosult rendiség az államéletben, a politikában még megmaradt, a szabadkőművességben szervezett tagjainak révén. Szerző e csoport a háttérből most előlépő néhány jól kiválasztott tagjának (Berzeviczy Gergelynek, Podmaniczky Józsefnek és másoknak) életútjain példázza és bizonyítja a jozefinista eszméknek a magyar progresszív politikai gondolkozásban egy ideig még tartó továbbélését - bár politikai súlyukat nem érezzük elégnek a jozefinus program országos kormányzati szinten is sikeres továbbvitelére. Kivált azt látva, hogy a magyar jakobinusok mozgalmának felszámolása után a francia háborúk a szerző által is észlelt és helyesen hangsúlyozott kibontakozó gabonakonjunktúrája lassanként elhalványítva a tőkefelhalmozásnak a nemességet leginkább provokáló, legjelentősebb korlátait, a magyar politikai magatartásból éppen azokat az indulatokat kapcsolja ki, melyek a felvilágosodás hanyatlásával már a liberalizmus felé nyithattak volna kaput. Balázs Évával talán egyedül e ponton nem értünk egyet: az eszmék továbbélését bizonyító dokumentumok, programok hiányáért talán mégsem csak a még a felvilágosodás jegyében (ámbár egyre inkább birtokon kívül) politizáló reformer nemeseknek a dokumentumokat elhányó gondatlansága a felelős. Sokkal inkább annak érzését kell feltételezni, hogy a jozefinista felvilágosodás hanyatlásakor problémáikra már nem adódnak reális, leírásra méltó megoldások. Viszont megnyílik a vagyonosodig útja. Végülis mi maradt II. József után a magyar jozefinisták szellemi örökségéből, és az hogyan, milyen csatornákon és mechanizmusokon át jutott (vagy éppenséggel nem jutott el) a már a liberalizmus jegyében bontakozó magyar reformkor küszöbéig: a válasz még további kutatásokat igényel. H.Balázs Éva munkája azonban a felvilágosult abszolutizmus magyarországi eredményeinek és kudarcainak összegezésével és európai perspektívájú újszerű bemutatásával máris az e kor minden további kutatásánál megkerülhetetlen alapvetéshez tartozik - szerző további kutatásainak új eredményeit illetve ezek közzétételét ígérve. Vörös Károly ERNŐ DEÁK DAS STÄDTEWESEN DER LÄNDER DER UNGARISCHEN KRONE (1780-1918) (II/1-2. Ausgewählte Materiale zum Städtewesen) Verlag der Österreichischen Akademie d.W.,Wien 1989. 4o5 + 1039 I. A kötet a magyarországi városhálózat újkori történetét bemutató háromrészes munka második, a városok másfél évszázados fejlődését tükröző fontosabb adatokat közzétevő része. Az első kötet, amelyben