Századok – 1991

Beszámoló - Történészkonferencia a szlovák–magyar kapcsolatokról (Buzinkay Géza–Szarka László) III–IV/355

BESZÁMOLÓ 359 tén megoldhatónak látva az etnikai megalapozottságú megegyezéses rendezést, demokratikus alternatíva lehetőségét villantotta fel a nagyhatalmi döntés ellentéteként. Kovác és Szarka előadásának vitája után Ádám Magda tartotta meg előadását ,Λ francia külpolitika szerepe a párizsi békekonferencián Közép-Európa vonatkozásában" címmel. A francia külügyminisztériumi levéltár eddig publikálatlan iratai alapján készült előadása erőteljesen módosíthatja a térséget illetően a francia politikáról eddig kialakított képet — ám az előadó arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy a sztálinista történetírás mai bírálata és revíziója a tények vizsgálata vagy felderítése helyett sajnos gyakran a nacionalizmus jegyében történik. Ebben a kérdésben sem volt egyetértés a szimpózium résztvevői között, mert amint az egyik szlovák történész mondta, nem új kutatásokat kell végezni különféle külföldi levéltárakban, hanem újra elő kell venni saját forrásainkat, és azokat kell elmélyülten tanulmányozni. B. Ferencuhová „Franciaország Közép-Európa politikája 1918-1921-ben" című előadásában a már korábban kidolgozott nézeteket összegezte. Eszerint nem volt egységes francia politika e térségre vonatkozóan — amihez hozzászólásban jegyezték meg, hogy persze azért francia külpolitika csak egy volt —; hogy Franciaország kezdettől a csehszlovák állam létrehozásának változatát támogatta és tisztában volt azzal, mennyi magyar és német fog az új határok közé kerülni; hogy a kisantantnak nem csak magyarellenes éle volt — bár elismerte, hogy ez volt az elsőrendű célkitűzése, és más közép-európai állam ellen nem irányult. Az előadó szerint a csehszlovák politika nem kidolgozta, csupán egyetértett a szövetségre vonatkozó francia tervekkel, és csak maga a megalakulás történt, majd a kisantnat arculata alakult a francia elképzelésekkel szemben. L. Deák „Stefan Osusky és a Csehszlovák Köztársaság megalakulása" címmel a csehszlovák békeküldöttség titkárának életútját mutatta be. A 17 éves Osusky, miután az összes magyarországi iskolából kizárták, 1906-ban az USA-ba ment, ahol végül jogot végzett. Politikai szócsöve a Slovensky denník c. lap volt, s ő dolgozta ki az 1915. évi clevelandi egyezményt. 1916-ban jött Európába azzal a feladattal, hogy az antant-hatalmakat informálja a szlovák politikai szándékokról. Kezdettől fogva az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének programját képviselte. A háború idején Londonban, majd Párizsban volt publicista, azután Svájcban létesített sajtóügynökséget. Miután a szlovák emigráns vezetőségből ő ismerte legjobban a magyarországi viszonyokat, minden energiáját, szervezőkészségét a magyar propaganda és sajtó állításainak leleplezésére fordította. Ó „leplezte le" — az előadó véleménye szerint — Károlyi Mihály és Jászi Oszkár terveinek igazi magyar nacionalista indítékait. 1919 végétől mint a békeszerződési bizottság titkára, minden energiáját arra fordította, hogy a Magyarországon belüli szlovák autonómia híveit kiiktassa; politikailag befolyásos vezetőit megfigyeltette. Fontos fegyvere volt, hogy a csehszlovák államra és az antant ezzel kapcsolatos diplomáciai tevékenységére vonatkozó összes irat az ő kezében volt. Tevékenysége eltért attól, amiért őt eredetileg Európába küldték, és elsősorban a magyar béketárgyalások előkészítésére irányult, nehogy sikeresek legyenek a határkiigazításra vonatkozó magyar törekvések. Felkészült arra, hogy a magyar békedelegáció munkáját tönkretegye, s ebben kezére játszott az, hogy a magyar delegáció vezetőjeként gróf Apponyi Albert jelent meg a tárgyalásokon,