Századok – 1991

Beszámoló - Beszámoló a 22. Mogersdorf nemzetközi kultúrtörténeti szimpozion 1990. július 2–6. között Kőszegen megtartott tanácskozásáról (Pál Lajos) III–IV/350

352 BESZÁMOLÓ A két előadást nem követte komoly vita, általában senki nem vonta kétségbe az elhangzottakat, a kérdések inkább informatív, vagy ún. „bei uns"-jellegűek voltak. Ez annak is köszönhető, hogy az említett előadások tudományos színvonala jó volt, érdekes párhuzamokra, összehasonlításokra adtak lehetőséget. Ε nap délutánján a szimpozion résztvevői félnapos kirándulást tettek Kőszeg-Szeleste-Vasegerszeg-Sitke-Vasszécseny-Kőszeg útvonalon. Helyreállított és még romos kastélyokat tekintettek meg. A program fénypontja a szelestei arborétum egyedülállóan szép parkjának megtekintése volt. Este színvonalas orgonakoncertet hallgathattak meg a vendégek a kőszegi plébánia-templomban. Július 4-én Glósz József szekszárdi levéltáros tartotta az első előadást „Egy dunántúli kisváros és polgárai a 19. század közepén" cimmel. Az adott időszakban mintegy tízezer lakosú, a szekszárdi dombvidék és a Duna-ártér közé ékelődő mezőváros kevés mezőgazdaságilag hasznosítható területtel rendelkezett, így a hagyományos ágazatok nem tudták kielégíteni a lakosság szükségleteit. Létezésének alapja a kedvező adottságokra épülő szőlőtermesztés volt. Hatására a város gyorsan fejlődött, lélekszáma a század első felében megduplázódott. A fejlődés eredményeképpen jelent meg az új típusú, döntően piaci értékesítésre termelő parasztpolgár. A város gazdasági megerősödésével párhuzamosan a helyi piac felvevőképessége is megnövekedett; igényeinek kielégítésére több száz főre emelkedett a kisiparosok létszáma. Szekszárd jelentőségét emelte megyeszékhely funkciója is, mert a nemesi-hivatalnoki réteg jelenléte fokozta a város társadalmi strukturáltságát és elősegítette egy, a megyei költségvetésre építő vállalkozói csoport kialakulását -hangsúlyozta az előadó. Az 1850-60-as évekre a monokultúrás szőlőtermesztés rugalmatlanná, kiszolgáltatottá tette Szekszárd gazdasági életét. Jövője nyilvánvalóan attól függött, hogy a következő évtizedekben meginduló erőteljes kapitalista fejlődésbe milyen módon tud bekapcsolódni, mutatott rá Glósz József. Előadásának befejező részében a civil társadalom kezdődő megerősödéseként alakuló társaságokkal, társulatokkal foglalkozott. Az élőadó invenciózus kutató, jól szerkesztett, okadatolt előadással jelentkezett, mégissa hallgatóban az a benyomás keletkezett, hogy ismerős a fejlődés menete, nem meglepőek az adatok, a társaságok, társulatok olyanok, mint másutt. Ez természetesen azzal a régi — és már sokszor felvetett — kérdéssel függ össze, hogy helytörténeti vonatkozások mégoly szakszerű feldolgozását országos, vagy regionális tanácskozásra akkor érdemes vinni, ha új vonásokkal gazdagíthatja a nagyobb egységről kialakított korábbi képet. A délelőtti ülésszak következő előadását Peter Vodopivec ljubljanai történész tartotta .Adalékok a mentalitás történetéhez Szlovéniában a biedermeier időszakában" címmel. Az érdekes, irodalmi, képzőművészeti adalékokkal bőven teletűzdelt előadás kevés általánosítható eredményt mutatott fel. Ugyanez mondható el Jakob Perschy eisenstadti kutató „A polgári kultúra különválása a nemesi kultúrától, Eisenstadt példáján" című előadásáról. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy magyar vonatkozásai miatt, számunkra több értékelhető adattal szolgált, mint a szlovén előadás.