Századok – 1991

Beszámoló - Beszámoló a 22. Mogersdorf nemzetközi kultúrtörténeti szimpozion 1990. július 2–6. között Kőszegen megtartott tanácskozásáról (Pál Lajos) III–IV/350

BESZÁMOLÓ 353 A vitában magyar részről Vörös Károly szólalt fel, aki hangsúlyozta és világosan körvonalazta a kor várostípusait, melyek a polgárság összetételét, rétegeződését nagy mértékben meghatározták. Sajnálattal állapította meg, hogy az egyes előadások nem kellő mértékben használják a komparatisztikát, mely a helyi és általános vonásokat jobban kidomborítaná. Franz Otto Roth (Graz) magyar vonatkozású adatokkal egészítette ki Jakob Perschy előadását, a tőle már korábban is megszokott szellemes hangvételben. Stier Miklós (Budapest) azt hangsúlyozta, hogy a korszak gazdaságtörténeti vizsgálata ugyan alapvető fontosságú, mégis a tanácskozás tematikája alapján ő inkább a társadalmi fejlődés sajátosságainak kidomborítását várta az előadáisoktól, s ezt nem mindegyik teljesítette. Régi probléma — mutatott rá Stier Miklós —, hogy az előre meghirdetett előadások témája sok esetben megváltozik, így az általános — korábban megállapodott — nagy kérdéshez ritkán kapcsolódnak. Befejezésül annak a reményének adott hangot, hogy ezen a jövőben sikerül változtatni. Antosa Leskovec maribori kutató „Városok Szlovéniában 1830 és 1867 között" című előadásának meghallgatására délután került sor. Bevezetőjében arra mutatott rá, hogy az új gazdasági fejlődés szempontjából a szlovén terület közlekedési helyzete rendkívül kedvező volt. Az egyik legfontosabb, Trieszt felé irányuló, korabeli európai fő útvonal széles sávjában helyezkedik el. Sok, természetes útvonalát a korabeli vasútépítés szívesen használta fel. A kialakuló nagyipari termelés is — magától értetődően — a vasút vonalát követte, illetve a (vizi) energia és nyersanyag lelőhelyek közelében helyezkedett el. Az iparosodott és elmaradott területek határvonala az első időszakban a Bécset Trieszttel összekötő vasútvonal volt. Az iparosításban — itt is — a textilipar járt az élen, a városok fejlődésében pedig Ljubljana és Maribor. Fejlődésük azonban eltörpül Trieszthez képest. A következőkben elsősorban a vasútépítésre vonatkozó aprólékos adatsorokkal teletűzdelt fejtegetéseket hallottunk az előadótól. Semmiféle drámai újdonsággal nem szolgált az anyag, mint ahogy az a megállapítás sem, hogy „Szlovénia polgárai többnyire szlovén nemzetiségűek voltak". A beszélt nyelv a polgárság körében, Ausztriához közel a német, a tengerparton és a hozzá tartozó területeken az olasz volt, a közbülső kisvárosokban szlovénül beszéltek. Szlovéniában az ottani nyelvújítási mozgalom az 1830-as években kezdődött, amikor felfedezték, hogy a szlovén nyelv is alkalmas irodalmi alkotások létrehozására, s így a civilizáció minden területén használható. Az 1848-as forradalmak idején született meg a szlovén polgárság körében Szlovénia egyesítésének programja. A későbbi évtizedek gazdasági fejlődése ezt a folyamatot visszafordíthatatlanná tette. A városok ebben a korszakban már nem egyszerűen gazdasági egységek, hanem közigazgatási, oktatási és kulturális központok is egyben, mint ahogyan azok más területeken is - tehetném hozzá e megállapításhoz. A szlovén egységmozgalom nevezetes győzelme az 1867-es országgyűlési, majd a helyhatósági választásokon elért elsöprő siker, melytől kezdve új fejlődési szakasz kezdődik e régió életében, fejezte be előadását Antosa Leskovec. Az előadással kapcsolatban vita-jellegű hozzászólás nem volt, inkább kiegészítő adatok iránt érdeklődött néhány résztvevő.