Századok – 1991
Beszámoló - Beszámoló a 22. Mogersdorf nemzetközi kultúrtörténeti szimpozion 1990. július 2–6. között Kőszegen megtartott tanácskozásáról (Pál Lajos) III–IV/350
BESZÁMOLÓ 351 támasztotta alá. Saját kutatásai mellett a korszak legjobb kutatóinak — elsősorban Bácskai Vera és Nagy Lajos munkáinak — eredményeit is felhasználta. Az első napi programot eçy jó hangulatú fogadás zárta, melyet Kosáry Domokos adott az MTA nevében az Irottkő Hotelben. A tanácskozás második napjának első előadását Gerhard Baumgartner, a bécsi rádió munkatársa, grosspetersdorfi kutató tartotta „A polgári kultúra elterjedése a vidéki térségben Nyugat-Magyarország példáján" címmel. Bár a konferencia témáját korábban „A polgári világ a pannon térségben 1830 és 1867 között" címmel hirdették meg, az előadó néhány évtizeddel korábbról indította témáját, s azt hangsúlyozta, hogy az új társadalmi osztály kialakulásában az egyik kiváltó tényező az abszolutisztikus kormányzat szakemberek iránti növekvő igénye volt.így születtek új hivatali vezető rétegek a kormányzat és igazgatás területein, az egyház és kereskedelem szférájában. Ε vezető rétegek alkották az új polgárságot, a képzett középosztályt. A rendi viszonyok még meghatározóak a társadalom életében, de a privát életben már a rendi érdekek felett gondolkodó felvilágosultakként viselkedtek az új polgárság tagjai, hangsúlyozta az előadó. A folyamatban jelentős szerepet játszott az iskolázás, s az emancipáció előrehaladását az irodalmi, filozófiai ismeretek, a velük való foglalkozás nagymértékben felgyorsította. A szerző szerint ez vált „a polgári-intellektuális magáratalálás eszközévé". Előadásának további részében egyes burgenlandi személyiségek életének bemutatásával illusztrálta a fentieket. Christoph Binder gráci történész „A polgári gondolat a stájer irodalomban a 19. század közepén" címmel tartott előadást. Ó is, mint Gerhard Baumgartner a 18. századig kanyarodott vissza előadásának megalapozásában, s azzal kezdte, hogy „A gráci vázlatok" felvilágosodott szellemű szerzője 1792-ben arról panaszkodott, hogy Grác Mária Terézia uralkodásáig azt sem tudta, mi az irodalom, s így azon sem lehet csodálkozni, hogy a korona ezen országát (Stájerországot) még a 19. század közepén sem lehet a polgárság politikai és irodalmi emancipációs folyamata éllovasának nevezni. A következőkben — már az adott korszakhoz érve — arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vormärz időszakában, valamint az 1848-at követő évtizedekben olyan személyiségek jelentkeztek, akik az öntudatossá váló polgári olvasóközönségre támaszkodva, azok igényeit kielégítve régión túli jelentőségre tettek szert. Ε folyamat előkészítésében játszott szerepet a 19. század elején Caroline Pichler irodalmi szalonja és a történész Julius Schneller köre. Az előadó szerint mellettük említést érdemel még Josef Eustach König költő, a drámaíró Johann Ritter von Kalchberg, őket tudósok, költők követték. A 30-as években megalapított Johanneum olvasóegylet e liberális polgárság találkozásainak fórumává, továbbképzésének színterévé vált. Az egyletbe beiratkozottak egynegyede volt csak nemesi származású, maguk is elkötelezett hívei a liberális eszméknek. Mindezen eredmények ellenére 1848-49 rövid korszaka nem tette lehetővé az irodalom szabad kibontakozását, úgy ahogyan azt a reformkor idején remélték. A kibontakozás Christoph Binder szerint csak egy évtizeddel később, a Bach-korszak végén kezdődött el, s kiteljesedve azt eredményezte, hogy Stájerország a 19. század végére véglegesen bekapcsolódott a kor irodalmi vérkeringésébe.
