Századok – 1991

Beszámoló - Beszámoló a 22. Mogersdorf nemzetközi kultúrtörténeti szimpozion 1990. július 2–6. között Kőszegen megtartott tanácskozásáról (Pál Lajos) III–IV/350

BESZÁMOLÓ BESZÁMOLÓ A 22. MOGERSDORF NEMZETKÖZI KULTÚRTÖRTÉNETI SZIMPOZION 1990. JÚLIUS 2-6 KÖZÖTT KŐSZEGEN MEGTARTOTT TANÁCSKOZÁSÁRÓL A mogersdorfi szimpozionokat — hagyományosan — kulturális eseménnyel tiszteli meg a rendező város. Július 2-án a kőszegi Szurcsik János festőművésznek a Jurisich Miklós Gimnázium dísztermében megrendezett kiállításával kezdődött a tudományos ülésszak, melyet a hivatalos — és ünnepélyes — megnyitó követett. Üdvözölte a szimpozion résztvevőit Vas megye Tanácsának megbízott vezetője, a kőszegi polgármester, a Szlovén Köztársaság kulturális minisztere, Burgenland tartomány oktatásügyi és tudományos tanácsosa, Stájerország küldöttségének vezetője, majd a rendező intézmények — a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat — nevében Kosáry Domokos, az MTA elnöke köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte annak jelentőségét, hogy ezzel a kultúrtörténeti szimpozionnal akkor kezdődött meg e közép-európai térség tudományos együttműködése, amikor más területen még a gyanakvás jellemezte az egyes országok közötti kapcsolatokat. Örömmel konstatálta, hogy a tanácskozások anyaga kötetben is napvilágot lát, annak ellenére, hogy az utóbbi években és jelenleg is pénzügyi nehézségek gátolják a tudományos művek kiadását. Befejezésül sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a horvát delegáció nem tudott az idei tanácskozáson résztvenni, s annak a reményének adott hangot, hogy nehézségeiket rövidesen megoldják, majd jó munkát kívánt a szimpozion minden résztvevőjének. Az ezévi tanácskozás bevezető — ún. nagy — előadását T. Mérey Klára a történettudomány doktora, az MTA Dunántúli Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta „Város és polgár a pannon térségben a reformkortól a kiegyezésig" címmel. Áttekintést adott a térség városainak — a reformkorban meglévő — különböző jogállásáról, s ennek alapján hasonlította össze a szabad királyi, a rendezett tanácsú és a püspöki városok lakosainak számát, a városok gazdasági „profilját", kapcsolatrendszerüket. Az előzőek alapján vizsgálta meg ugyanezen városok helyzetét az 1860-as évek közepén, s megkísérelte a bekövetkezett változásokat, valamint azok okait felvázolni. A nagyszámú mezővárossal kapcsolatban csak egy részterületre — Dél-Dunántúlra — terjedt ki a szerző figyelme. Ezek társadalmi, gazdasági fejlődésén keresztül mutatta be az adott időszakban e településeken élő polgárok életének alakulását, a városi társadalom fejlődésének tendenciáit. Az előadáshoz a szerző nagymértékben — helyenként nehezen követhetően, — használt statisztikai adatsorokat, azt lehet mondani, minden kijelentését ezekkel