Századok – 1991

Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3

30 MAKKAY JÁNOS 48 J. Harmatta: Migrations of Indo-lranian tribes. Acta Antiqua 26, 1978, 185-194; csak a tanulmány magyar változata tartalmazza a kurgán-kultúrával kapcsolatos legfontosabb megjegyzéseket: Irániak és finnugorok, irániak és magyarok. In Magyar Őstörténeti Tanulmányok (szerk. Bartlia Antal-Czeglédi Károly- Róna-Tas András), Bp., 1977, 167-182; W. P. Schmid: Zur Frage der Datierung iranischer Lehnwörter in den finnisch-ugrischen Sprachen. In Festschrift für W. Schlachter, Ch. Gläser — J. Pusztay szerk. Wiesbaden, 1979, 265-266; K. Rédei: Zu den indogermanisch-uralischen Sprachkontakten. Wien, 1986. passim; A. J. Joki: Zur Geschichte der uralischen Sprachgemeinschaft unter besonderer Berücksichtigung des Ostseefinnischen. In The Uralic languages. Description, History and Foreign Influences, Denis Sinor szerk. Leiden, 1988, 584-595; É. Korenchy: Iranischer Einfluß in den finnisch-ugrischen Sprachen, uo. 665-681; Ο. Szemerényi in UAJb 49, 1977, 129. 49 P. Hajdú-P. Domokos i m. 1987. 300-302; Hajdií Péter könyvismertetése László Gyula könyvéről (1961): ArchÉrt 91:1, 1964, 11): J. Janhunen: On early Indo-European-Samoyed contacts. Symposium Saeculare, i.m. 1983, 115-128. 50

L. Jaanits—S. Laul-V. Löugas-E. Tönisson: Eesti esiajalugu. Tallinn, 1982, 18. ábra a 34. oldalon. J. Selirand- E. Tönisson: Through past millennia. Archaeological discoveries in Estonia. Tallinn, 1984, 35-36. 5U Számunkra teljességgel érthetetlen módon, két nagyon rangos nemzetközi fórum adott helyet olyan tanulmányoknak, amelyek egyike uráli szubsztrátumot igyekszik kimutatni protogermán és gall szóanyagban : J. Devleeschouwer: Zum uralischen Substrat des Gallischen und des Urgermanischen, I. Onoma 16, 1971, 47-86 (a nyelvészeti rész) és II. Onoma 28, 1985-1986, 30-34 (a régészeti bizonyítás). Meg kell, hogy mondjuk, a régészeti adatok korrektek, csak a csoportosításuk és értelmezésük nem felel meg a mai szemléletünknek. A meglepetés a dologban az, hogy e két tanulmánytól teljesen függetlenül (azokat nyilván nem is ismerve) a nyugati vonaldíszes kerámia jól képzett kutatója, C. Constantin disszertációjában hosszú oldalakat szentelt annak a lehetőségnek, hogy az epilineár-kerámia keretében nehezen értelmezhető Limburg és Blicquy típusok netalántán a korai fésűs díszű kerámiából lennének levezethetőek. Elképzelhe tő, véli Constantin, hogy a viharos gyorsasággal keletről nyugat felé terjedő, még mezolitikus (tehát Narva-Niemunas) kerámia nem állt meg a Baltikumban, hanem tovább mozgott a balti tengerparton, majd az északi tengereken: Fin du Rubané, céramique du Limbourg et post-Rubané. Le néolithique le plus ancien en Bassin Parisien et en Hainau!. British Archaeological Reports International Series, 273, I—II. Oxford, 1985, 133-139. Elméletét éppen úgy nem lehet cáfolni, mint ahogy bizonyítani sem. 52

M. Linkola: Obrazovanyie razlicsnüh etnologicseszkih grupp szaamov. In Finno-ugorszkij Zbornyik, i.m. 1982, 2. ábra, amelyen jól látható a lapp etnikum lassú térvesztése i.sz. 1200-tól 1800-ig. E. C. Potomé: Who are the Germanic people? In Proto-Indo-European: the archaeology of a linguistic problem. Studies in honor of M. Gimbutas, S. N. Skomal és E. C. Polomé szerk. Washington, 1987, 226-27: US: The Non-Indo- European component of the Germanic lexicon. In o-o-pe-ro-si. Festschrift für Ε. Risch, A. Etter szerk. Berlin-New York, 1986, 661-670; A.D. Kylstra: Substrat nord-européen. Orbis 16, 1967, 101-121; M. Gysseling: Substratwörter in den germanischen Sprachen. NOWELE 10, 1987, 47-62. Azt a feltevést, hogy a germán egy szubsztrátumnyelvből átvett szavak miatt szinte „elidegenedett" az IE-tól, élesen ellenzi G. N. Neumann: Substrate im Germanischen? Nachrichten der Gotting. Akad. d. Wiss. 1971:4; V.o. B. ScMerath Die Indogermanen. Innsbruck, 1973, 24. 54 J. Koivulehto, i.m. 1983, 149-150. 55

XVII. századi adatok alapján, a magyart kivéve, a történeti elterjedés térképét összeállította Meinander i.m. 1986, 1. térkép; K. A. Szmimov, i.m. 1986, 1. térkép (a finn-ugor jellegű hidronímia déli határa); V. P. Alckszejev-I. I. Gohman: Antropologija aziatszkaja csasztyi SzSzSzR. Moszkva, 1984, 37. ábra, 17. századi adatok alapján; L. N. Zserebcov: Formirovanyie etnograficseszkih grupp komi (zürjan). In Finno-ugorszkij Zbornyik, i.m. 1982, 1. térkép (10-14. század) és 2. térkép (15. század). Figyelemre méltó, hogy a vogulok e néhány évszázad alatt északra húzódtak a Káma- vidékről, a Pecsora felső folyásától északra eső részekre. 56

M. Nunez, i.m. 1987, 3-4. 57

Hajdú Péter: Finn-ugor népek és nyelvek. Bp., 1962, 29: a finn-ugor őshaza „központja". 58

Hajdú Péter könyvismertetése az ArchÉrt 91:1, 1964. kötetében, 123. 59

N. N. Gurina: Nyekotoroüe obscsie voproszü iz izucsenyija neolita... In Etnokultumüe obscsnosztyi ... ν epohi neolita. MIA 172, Leningrád, 1973, 7-21, 8. ábra; A. J. Joki, i.m. 1973, 2. térkép; K. Karpelan, i.m. 1982, 1. ábra; L. Ja. Krizsevszkaja: Neolit Juzsnovo Urala. Leningrád, 1968, 25. ábra; Uő: Juzs-