Századok – 1991

Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332

EGYHÁZI FORRÁSOK TÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE 343 minden nagy- és kisvilági eseményt személyisége, jelleme, műveltsége, lelkisége érzékeny hálózatán. Ez természetesen az alanyiság bizonyos veszélyével jár, viszont előmozdítja a kutatással szerzett levéltári anyag mélyebb megértését, átérzését és életszerű előadását. Csak az a baj, hogy a sok püspöki sürgetés ellenére a jól megírt plébániai krónika igen ritka. Az átlagos pedig vérszegény, kényszeredett, unalmas és semmitmondó. Vezetése gyakran hiányos, olykor éveken, sőt évtizedeken át nincs semmi feljegyzés. Ezen az állapoton csak az segíthet, ha a papi gyűléseken a lelkipásztorok megfelelő oktatást és buzdítást kapnak, s a végrehajtást az egyházi hatóság következetesen ellenőrzi. Mindez szélesebb keretben már ismételten is megtörtént. Legutóbb a Katolikus Püspöki Kar az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ által 1976-ban részletes adatlapot küldött minden plébániának. Ebben szakszerűen föltett kérdésekre a plébánia történetére, levéltárára és könyvtárára vonatkzólag írásbeli választ kívánt. A rendelkezés végrehajtásának sikeréről nincs értesülésem.40 A szerzetesi levéltárak Az előzőekben ismertetett levéltárak közül a vatikáninak nagy előnye, hogy a legjobban lehetővé teszi a nemzeti keretben végbement vallásos élet egységes áttekintését. A püspöki levéltárak szűkítik ezt a területet, de fokozzák a források tartalmi gazdagságát, színességét és a nemzeti művelődéssel összekötő kapcsolatokat. A plébániák irattári anyaga a legközelebbről tájékoztat a vallás gyakorlásának tömegalapjáról, a népről. A szerzetesrendek levéltárai merőben különböznek az említett három fajtától. A szerzetesek ugyanis többé-kevésbé hosszú múltra visszatekintő, népes és zárt közösségben élnek. Ennek következtében nagyobb a hagyományt őrző adottságuk, folyamatosabb történeti fejlődésükjellegzetesebb és átütőbb erejű működésük, és sokoldalúbb kapcsolataik vannak a művelődés világával. Levéltáraik tehát igen változatos, a szorosan vett egyházi érdeklődést meghaladó anyagot őriznek. Szemhatáruk tágasságát növelik az egymástól különböző földrajzi, társadalmi, nemzetiségi és vallási területeken szétszórt rendházak tapasztalatai, s különösen külföldi összeköttetéseik, hiszen a legtöbbjük központi vezetősége Rómában székel. A szerzetesi levéltárakról nem adható olyan általános tájékoztatás, mint például a püspökiekről. Szerkezetük ugyanis a rend sajátos küldetésétől függően különböző. De az egyes típusokon belül sok hasonlóságot találunk például a monarchális, lovagi, igehirdető, missziós, karitatív,tanító rendek esetében. A központosított kormányzatú rendeknél a legfontosabb forrásokat a római anyaházakban őrzik, a lazább szervezetűeknél az újkor folyamán kifejlődött nemzeti központokban, sőt olykor az egyes apátságokban. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a változó politikai viszonyok következtében sok egyházi levéltár egész állománya állami intézményekbe került. Hazai gyűjteményeink közül régiségével, folyamatosságával, igen gondosan megőrzött kincseinek egyetemes nemzeti jelentőségével (elsősorban a középkorra vonatkozóan) messze kiemelkedik a pannonhalmi főapátság levéltára. Egészen kivételes helyzetét még az a szerencsés körülmény is fokozza, hogy a szakemberekből álló szerzetesi munkaközösség a gyűjtemény gazdag állományából merítve 14 hatalmas kötetben fel is dolgozta a legrégebbi hazai kultúrintézmény kilencszáz éves történetét. Külön említésre méltó érdeme a szerkesztő Erdélyi Lászlónak, majd Sörös