Századok – 1991

Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332

344 VANYÓ TIHAMÉR Pongrácnak, hogy minden kötet nagyterjedelmű okmánytárral van ellátva. Ez a maga nemében páratlan monográfia történetünk első századaira egyúttal a legalapvetőbb forráskiadások egyike.4

1

A levéltárat gyarapította a konvent hiteleshelyi működése. Ez 1202-ben kezdődött, és a 19. század második feléig tartott. Anyaga ma a Győri Állami Levéltár tulajdona.4

2 Értékes művelődéstörténeti források találhatók a szerzetesi könyvtárakban. Erre jó példa a pannonhalmi főkönyvtár nagy jesuitica kézirat-sorozata. Ebben 17. és 18. századi történetünkre igen jelentős, jórészt egykorú följegyzések vannak a jezsuiták missziós, oktatási, nevelői tevékenységéről és a rend tagjainak életéről. De ezt a forrásegyüttest óvatosan kell használni, mivel egyrészt nem mentes bizonyos barokkos túlzásoktól, másrészt mert már sokmindent közzétettek és fölhasználtak belőle.43 A többi szerzetesrend levéltáraira itt nincs módom egyenként kitérni, de röviden szólnom kell még α külföldi szerzetesi levéltárak anyagának korszerű feldolgozásairól Általánosságban megállapítható, hogy az utolsó évtizedekben fokozódott a szerzetesek társadalmi kisugárzásának, a kolostorok és az őket körülvevő világ érintkezésének tanulmányozása. Például egész könyv jelent meg Montecassinónak és a laikusoknak a kapcsolatáról a 11. és a 12. században. Kedvelt témává lett a ferencesek és a domonkosok városi lelkipásztorkodásának társadalomtörténeti vizsgálata. Egyre < jobban foglalkoztatja a történészeket az egyház szegény- és beteggondozása. Ennek a kutatásnak már sok gazdasági vonatkozása is van. De kifejezetten érdekli a történetírást az egyes szerzetesi közösségek gyakorlati gazdálkodása is.44 A szerzetesrendek múltjának nagyobb területeire vonatkozó, jórészt művelődéstörténeti jellegű irodalmából két jelentősebb alkotásra hívom föl a figyelmet. Az egyik tíz belga történész munkája. Ebben korszerű és sokoldalú szempontok szerint , nyolc premontrei, hat bencés és kilenc ciszterci apátság múltját dolgozták föl. Valamennyi középkori alapítás. A szerzők korszakonként vizsgálják a „kolostori város" egész életét, az építkezést, a szerzetesek számát, életkorát, az anyagi viszonyokat, az életmódot és a művelődési vonatkozásokat. Minden szempontból kezdeményező, modern monográfia.4

5 A másik figyelemreméltó csoportmunka az 1978-ban a kolostorok anyagi kultúrájáról Kremsben tárgyaló nemzetközi nagygyűlés előadásait adja közre. A terjedelmes kötet tizenhét szerzője értekezéseinek tárgya: a rendek hozzájárulása az anyagi művelődéshez, a világi társadalom erre gyakorolt befolyása, a szerzetesek mindennapi élete, a zenei és könyvtári viszonyok, a konyharend stb. A tanulmányok elsősorban ausztriai állapotokra vonatkoznak, de vannak belga, holland, németbirodalmi, svájci, sőt bizánci tárgyúak is. A magyar adottságokról Érszegi Géza ír, bencés kolostoraink mindennapi életéről és anyagi művelődéséről a későközépkorban.46 Befejezésként két példát mutató osztrák apátság-történetet említek meg. Az első a göttweigi bencés apátság kilencszáz éves múltját örökíti meg három hatalmas kötetben. A nagy csoportmunkában néhány rendtag mellett sok rangos világi szakember is közreműködött. Az egyik kötet az apátság történetét tárgyalja, a másik a jubileumi kiállítás rendkívül gazdag anyagát adja képekben, szakszerű magyarázattal kísérve. A harmadik századokra szólóan közli a fogadalmat tett szerzetesek névsorát çgyéb adataikkal együtt. A tekintélyes monográfia mintaszerűen igazolja a kiállításról készült kötet alcímét: Egy Duna menti kolostor mint a bencés művelődés képviselője.47