Századok – 1991
Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332
334 VANYÓ TIHAMÉR sok-sok oklevél tartalma persze nagy többségében egyházi vonatkozású (javadalmi, pénzügyi, kinevezési, bíráskodási, búcsú-engedélyezési stb.) ügyeket tárgyal. Van azonban köztük — olykor más főcím alatt — sok művelődés- és erkölcstörténeti adat, s elsősorban hihetetlenül nagyszámú személy- és helynév, jegyzetekben és részletes mutatóban földolgozva. A keresztény középkor országainak történetére a Vatikáni Levéltárban a leggazdagabb anyagot az ún. registrum-sorozatok szolgáltatják. Ezek között kötetei számával és adatainak mérhetetlen mennyiségével a legkiemelkedőbb a pápai kérvénykönyvek (supplicatiók) sorozata. Ezekben a pápához folyamodók kérésének teljesítése esetén az ügy foglalatát s az engedélyező bulla vagy brève szövegét olvashatjuk. A kérések legnagyobb része egyházi természetű, s e körön belül főként javadalmi vonatkozású. De sokszor közvetlenül vagy közvetve a világiak életébe is betekintést kapunk. Föl-fölmerülnek házassági, erkölcsi, végrendeleti, fogadalmi ügyek, gyakori a hordozható oltár, a halál idejére kiválasztható gyóntató kivételes fölhatalmazása, búcsúk engedélyezése, fölfüggesztés és kiközösítés alóli fölmentés stb. Igen sok adatot kapunk az iskoláztatásra, a családtörténetre, helytörténeti és földrajzi kérdések megoldására.7 A supplicatiók nagyarányú, rendszeres és kizárólagos kutatását, földolgozását s közzétételét nálunk Bossányi Árpád győregyházmegyei pap kezdte. Persze már előtte is tanulmányozták őket történetíróink, és kisebb-nagyobb tanulmányokban közölték is eredményeiket. Sőt Theiner, Knauz, Fraknói, Lukcsics József forráskiadásaikban sokat publikáltak is. Bossányi azonban a történeti Magyarország egész területére kiterjesztette kutatásait, módszeresen közzétette, és részletesen földolgozta. Minden kérvény előtt magyar regesztát ad, latin nyelvű eredetijét pedig bőven ellátja magyar jegyzetekkel.8 Mindkét kötet terjedelmes bevezetésében egyházmegyénként részletesen és áttekinthetően ismerteti a munka második felében latin nyelven közreadott anyagát. A 15. század kérvénykönyveiből Lukcsics Pál tett közzé kétkötetes gyűjteményt.9 Tekintélyes okmánytárához csak rövid bevezetést írt. Ebben szakszerűen tájékoztat a kérvények római ügyintézéséről, viszont adós marad a hatalmas anyag eredményeinek legalább valamiféle ismertetésével. A supplicatiókat csupán a csontvázszerű lényegre korlátozva közli latinul, a használatot igen megnehezítő rövidítésekkel, jegyzetelés nélkül. A helynevek azonosítására a mutatóban sem fordított elég gondot. A kérvénykönyvek tartalmának szerény szemléltetésére az alábbiakban röviden megemlítek néhány esetet Bossányi és Lukcsics okmánytárából. Elsőként a javadalmak szerzésére, csereberélésére, halmozására irányuló anyagias mohóságot kell kiemelnem. Ez az oklevélkiadás szinte minden oldalán megnyilvánul. De bőven találunk más tartalmú kérvényeket is. Például Frankói Miklós kalocsai érsek egyéb vonatkozású supplicatiói mellett az egyikben azt kéri, hogy böjti napokon tejes ételt és tojást ehessen, mert gyönge gyomra nem búja a halat (1357). Széchy Domonkos erdélyi püspök a pápa engedélyét kéri, hogy negyven személlyel együtt a Szentföldre zarándokolhasson (1358). Részletes tájékoztatást kapunk Károly Róbert természetes fiáról, Kálmán győri püspökről (1337-1375), akit királyi apja 21 éves korában erőltetett ebbe a nem neki való méltóságba. Féktelen, erőszakos, rosszhírű, pazarló ter-