Századok – 1991

Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332

EGYHÁZI FORRÁSOK TÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE 333 ráskiadások és földolgozások láttak napvilágot egyes kutatók jóvoltából. Hiányzott azonban az egységes tervezés, a céltudatos szervezés és a biztosított kiadás. A Vatikáni Levéltárban történő kutatásnak csak megfelelő fölkészültséggel érdemes nekilátni Elsősorban alaposan meg kell ismerkednünk az eddigi hazai forráskiadásokkal és földolgozásokkal, s valamelyest bele kell tekintenünk az ilyen jellegű nemzetközi vállalkozásokba is. Tárgyválasztásunkat lehetőleg egy levéltári egységnek (fondnak) alapos áttanulmányozására korlátozzuk. Az anyag közlésre érdemes részeinek kiválasztása nagy körültekintést és könyvészeti tájékozottságot kíván. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kezdő kutató — különleges szempontok, megbízások és körülmények kivételével — ne siessen a fényképezéssel, hanem járja végig a hagyományos anyaggyűjtés iskoláját. Ne idegenkedjünk a másolástól, és ne kapkodjunk a másolásra kiadott részek kijelölésében. Fraknói remek érzékkel megáldott kutató volt, nyelvtudása, olvasottsága és módszertani ismeretei kiválóak. Erős munkaüteme miatt nem futotta idejéből az okmányok másolására. A Nunziatura di Germania vaskos köteteiben még ma is láthatók a másoló számára sebtében tett jelölései. Ennek a munkarendszernek következménye, hogy a tőle átkutatott csupán tizennyolc év nunciusi jelentéseinek szorgos tanulmányozása által kisebb kötetet kitevő, általa mellőzött értékes okmányokat tehettem közzé.3 A Vatikáni Levéltárnak hazai szempontból viszonylag legjobban föltárt része a Mohács előtti anyag. Persze ez a munka sem nem egyenletes, sem nem folyamatos, és módszertani tekintetben sem egyenlő értékű. A hazánkra vonatkozó középkori pápai okleveleknek első, nagyérdemű közzétevője Theiner Ágoston, a Vatikáni Levéltár egykori igazgatója.4

Hatalmas alkotása a pápák sorrendjében adja a kimenő okmányokat — sajnos — sok hibával, hiánnyal, jegyzetelés nélkül. De ennek ellenére is sokszínű, óriási anyagot szolgáltat a művelődéstörténész számára A Theinertől származó hiányokra és hibák kijavítására jött létre a magyar katolikus egyház legjobb szakemberei által megírt, fényűzően kiállított, legnagyobb terjedelmű történeti kiadványsorozata: a Vatikáni Magyar Okirattár. Ez nemcsak középkori történetünknek újabb, alapvető forrásait adta közre, hanem átment az újkorra is. A tizenegy kötetből öt jórészt Fraknói Vilmos munkája, aki az egész vállalkozást elgondolta és irányította. A sorozat nagyon változatos tárgyköröket ölel fel a pápai követek jelentéseitől a pápai tizedszedők számadásáig, s az ezeken alapuló egyházi földleírástól Mátyás király Rómával folytatott levelezéséig.5 A Vatikáni Magyar Okirattár kötetei példát mutattak arra, hogy a pápák levéltára milyen sokoldalú és értékes anyagot tartalmaz nemzeti történetünk nagy kérdéseinek megismeréséhez, különösen a szellemi és anyagi művelődés terén. Bizonyos mértékben még tanulságosabb, pontosabb tájékoztatást kapunk, ha kutatásainkat kisebb területre és hosszabb időszakra terjesztjük ki. Erről győz meg az ugyancsak Fraknói Vilmos vezetése alatt kiadott, sőt jórészt általa mintaszerűen föl is dolgozott nagy tudományos teljesítmény, A veszprémi püspökség római oklevéltára.6

Ez a több mint 2000 oldalas forráskiadvány és földolgozás nemcsak külsőleg sorolható a legszebb kiállítású és legjobb minőségű magyar könyvek közé, hanem tartalmilag is egyedülálló egyháztörténeti irodalmunkban. Hasonlóval a történeti Magyarország egyetlen püspöksége sem büszkélkedhetik, sőt az ilyen jellegű külföldi kiadványok sem versenyezhetnek vele a forrásközlés és földolgozás szerencsés összhangjában. A