Századok – 1991
Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309
ARTHUR GRIFFITH MAGYAR TÖRTÉNETI FORRÁSAI 321 XXIV. Magyarország múltja és jelene. Griffith statisztikai adatokkal alátámasztott, kitűnő tanulmányban mutatta be Magyarország gazdasági fejlődését 1867 és 1903 között. Ami kifogásolható, hogy bizonyos dolgokat elhallgatván, rózsásabb képet sejtetett néhány statisztikus kortársánál. Egy virágzásnak indult 18 milliós Magyarország nemcsak Griffith, ill. azok képzeletében létezett, akiket forrásul használt; a 3 milliót meghaladó magyar agrárproletár nyomoráról viszont egyáltalán nem tett említést.72 Ebben a vonatkozásban Írország — a Gladstone által kezdeményezett földreformmal a háta mögött — állta ez összehasonlítást. De erről egy külföldi — hacsak a magyarul folyó parlamenti vitákon nem — aligha szerezhetett tudomást. A források, amelyekre Griffith támaszkodott — Pattersont pl. kétszer is idézi ebben a részben — eltúlozták a reformkor és a kiegyezés utáni Magyarország kulturális téren elért eredményeit is, mondván, hogy míg 1820-ban se nemzeti színházunk és múzeumunk, se hazai egyetemünk, se tudományos akadémiánk, se fővárosunk nem volt, a magyar nyelv felélesztése nyomán egycsapásra létrejött mindez. Innen Griffith összehasonlításának ezúttal negatív előjelű tanulsága, hogy ha Írországban a nemzeti kultúra felvirágoztatásának feladatát nem előzné meg sok más sürgősebb tennivaló, rövid időn belül mindazzal rendelkezhetne, amire a magyarok — joggal — oly büszkék.73 17. összehasonlítás — Az osztrákok éppen úgy lenézték a magyar „mischi"-ket, mint ahogy az angolok az ír „paddy"-ket. 18. összehasonlítás — A magyarokat hagyományosan a „szutykos és lompos" jelzővel illették, ahogy a „mocskos" mindenkor kijárt az íreknek. 19. összehasonlítás -Az osztrákok szemében a magyar faragatlan és ostoba népségnek számított, akárcsak az írek az angolok szemében. XXV. Magyarország és Írország. A 20. összehasonlításhoz Griffith-nek az általa forrásul használt angol Charles Boner7 4 1865-ből való brilliáns elemzése szolgáltatta az anyagot: „Egy magyar folyton az őt ért igazságtalanságokon rágódik... és nem mulasztja el eme sérelmekre mások figyelmét is felhívni. Nemkülönben az írek." (82. oldal) Boner számos hasonlóságot fedezett fel a magyarok és az írek jellemében; elmarasztalta a magyaroknak saját nyelvük használatára, a független parlament létrehozására irányuló törekvéseit, valamint felfigyelt rá, hogy a „Magyarország a magyaroké" ugyanolyan nemzetet mozgósító jelszó, mint az „Írország az íreké". (85. oldal) Amíg Magyarország olyan reálpolitikust termett, mint Deák — panaszolja Griffith — Írországot egy Isaac Butt75 a tönk szélére juttatta. A fejezet hátralévő része lényegében azt a folyamatot kíséri végig, melynek során az utóbb brit uralom alá került Írország jogfosztottá vált. Griffith a következő állomásokat jelöli meg: a/ A 18. sz. végét megelőzően az ír országgyűlések vajmi kevés valóságos hatalommal rendelkeztek, de Swift géniusza egész Írországot egyesítette Angliával szemben, b/ Az amerikai függetlenségi háború a játszmát Írország kezébe adta, az ír önkéntesek a külföldi áruk behozatalát korlátozták, a vallási ellentéteket félretették és 300 ír protestáns Dungannon templomában megfogadta, hogy „törvényhozás útján fogja Ártalmatlanná tenni ezt a királyságot". (88. oldal) A megfelelő ellenintézkedés nem sokáig váratott magára: az angolok törvény által feloszlatták az ír parlamentet (Renunciation Act.), cl Tudtán kívül Grattant76 használta eszközül az angol kormány az önkéntesek feloszlatásához. Mindazonáltal, noha hatályon kívül helyezték, „az ír parlament ma éppoly törvényes testület, mint 1783-ban volt." (89. oldal)
