Századok – 1991
Közlemények - Kabdebó Tamás: A magyar–ír párhuzam és Arthur Griffith magyar történeti forrásai III–IV/309
320 KABDEBÓ TAMÁS XV. Mire az osztrák császár kijön a béketűrésből. Beszámoló az uralkodó (miniszterei) és Deák (a diéta) között folyó párbeszédről. XVI. Harc vérontás nélkül — ezt a harcot a sajtóban vívják. Tanulság:,Anglia szerencséjére Írország eddig nem élt a passzív ellenállás fegyverével." (Értsd: itt az idő, hogy megtegye.) XVII. Az erőszak kudarca és a megbékélés. Tanulság: ,Α- magyar képviselők továbbra is összejöttek, nem mint országgyűlés, hanem mint Magyar Mezőgazdasági Egyesülés, Magyar Ipartestület stb." (58. oldal) Deák leszögezi, hogy a magyar nemzet soha nem mond le alkotmányáról.69 XVIII. Az uralkodó 1865-ös látogatása - a császár és Deák megbeszélése. XIX. Ausztria utolsó cselvetése. 1865-ben a császár, engedelmességre számítva, összehívja a magyar országgyűlést, azonban — újabb tanulság — a magyarok, szemben az írekkel, megtanulták, hogy ne bízzanak Ausztriában. (64. oldal) A magyar országgyűlés 1865-ben. Ha az ír képviselőkön múlt volna — most egy pozitív tanulsággal szolgáló negatív összehasonlítás következik — ...a császár mennybe megy... míg a magyarok mindössze annyit jegyeztek meg, hogy „Ferenc József egy csaló". (65. oldal) Más szóval, nem hagyták magukat lekenyerezni. És ehhez kapcsolódik a 15. összehasonlítás - „Mr. Gladstone második, önkormányzatot ígérő törvényjavaslatához (1893) az említett osztrák javaslat adta az ötletet." Bismarck elégtétellel vette tudomásul, hogy Ausztria nem számíthat Magyarország segítségére, és 1866 júniusában hadat üzent ellene. XX. Az osztrák-porosz háború. Ausztria vereséget szenvedett, a császár Deákhoz fordul tanácsért. „Kössön békét, és állítsa vissza Magyarország jogait." (Noha ez történelmi tény, Griffith, mint további tanulságot ajánlja honfitársai figyelmébe.) 16. összehasonlítás - „legalább olyan fontos volt a magyar követeléseknek útját állni 1866-ban, mint az ír követelések elutasítása az Amerikából vesztesként hazatérő Anglia részéről, mikor egyszerre 200 000 ír fegyveressel találta magát szemben." (68. oldal) XXI. Beust gróf7 0 — az új kancellár — azt tanácsolja a császárnak, hogy teljesítse a Deák-párt követeléseit. XXII. Ausztria enged. A magyar alkotmány visszaállítása - a magyarok győzelmének leírása. És most jön a csattanó, a LEGFŐBB TANULSÁG: > r A magyarok megtagadták a birodalmi parlamentben való részvételt... és lám, kivívták függetlenségüket... mikor értik már meg a mi «reálpolitikusaink», az ír függetlenség bajnokai, hogy ha a jelenlegi helyzet nem is kedvez a fegyveres harcnak, ezt a csatát lehetetlen a brit Alsóház porondján megvívni." (73. oldal) XXIII. A Kiegyezés. Griffith pontosan ismerteti a megállapodás feltételeit, összegzése kifogástalan: Ausztria elismerte Magyarország függetlenségét, és jóváhagyta a magyar országgyűlés törvényhozó hatalmát; hozzájárult, hogy Magyarországnak önálló nemzeti hadserege, színei, nyelve és jogrendszere legyen; továbbá, hogy önálló minisztériumokat állíthasson, kivéve a „közös ügyeket" intéző külügyit és pénzügyit. Ferenc Józsefet királlyá koronázták, Deák a miniszterelnöki tisztet töltötte be.71 Griffith-re mély benyomást tett ez utóbbi momentum: Deák, a politikus mértéktartását személyes tanulságként könyvelte el saját jövőjére nézve.
