Századok – 1991

Közlemények - Czövek István: Modernizálódás és oktatáspolitika Oroszországban a 19. század második felében III–IV/298

302 CZÖVEK ISTVÁN tenzív fejlődése jellemzi, ahol a műveltségi szint mutatói egészen mások voltak, mint Oroszország egészére vonatkozóan. Az itt tanult munkások voltak a későbbiekben azok, akik az ország egész területén szétszóródva hatottak más vidékek fejlődési színvonalára is. Oroszország tanügyi reformjának voltak lelkes hívei és komoly ellenfelei. A reform alkotója és legjelesebb támogatója, Α. V. Golovin 1861 és 1866 között a közoktatásügyi minisztérium élén állt, s mint az erre legilletékesebb személy, ő dolgozta ki 1863- ban az új egyetemi szervezeti szabályzatot, mely visszaállította az egyetemek autonómiáját.9 Ο volt az, aki az új gimnáziumi renszert bevezetve, a középiskolákat elvben mindenki számára elérhetővé tette, s az ő minisztersége idejére esik az általános iskolák szabályzatának megalkotása is. A 60-as évek első felében hatalmon levő liberális kormánytisztviselők tevékenysége azonban — akikhez Α. V. Golovin is tartozott — az évtized második felére háttérbe szorult, s ez nemcsak egyes személyek, hanem az általuk képviselt koncepciók visszaszorítását is jelentette. Az oktatásügy terén jelentkező polgári reformok az évtized első felében azért kaptak szabad utat, mert az adott szituációban a cárizmus nem tehetett mást, mint hogy engedett. II. Sándor azonban — érthető okok miatt — nem állhatott következetesen a polgári átalakulás élén, így aztán mihelyt a körülmények úgy alakultak, a rendszer áttért egy olyan kurzusra, melyben az önkényuralom politikai rendszerét támogató elemek egyre erősödtek, s ami egyet jelentett az alighogy elfogadott reformok lehető legnagyobb mértékű szűkítésével, átalakításával. Karakazov merénylete adott igen nyomós indokot arra, hogy a kormány a kérdésben elfoglalt pozícióján komolyan változtasson. Első lépésként leváltották Α. V. Golovint, akinek helyére a reakciós nézeteiről ismert D. A. Tolsztoj gróf került,10 de eltávolították tisztségéből a konzervatív felfogású, de túlságosan intelligens P. A. Valujev grófot, a belügyminisztert is, akit a közismerten korlátolt rendőrtábornok A. I. Tyimasov követett a belügyi tárca élén. Valujev tehetségét azonban nem nélkülözhette a cári kormányzat, amely többször is megbízta a következő időszakban kisebb-nagyobb feladatok elvégzésével. Többek között elnöke volt annak a cár által kinevezett bizottságnak, amely a felsőoktatásban eluralkodott anarchikus állapotokat volt hivatva megszüntetni. 1876-ban Α. V. Szologub Németországban élő orosz emigráns politikus, író terjedelmes elemzésben hívja fel Valujev figyelmét néhány olyan tényre, amely az egyetemisták helyzetének kilátástalanságát nagymértékben befolyásolja. Többek között ezt írja: „...az egyetemi hallgató az átlag orosz polgár életviszonyai között él, ami azt jelenti, hogy nem adatik meg neki a fészek, a családi élet, a tevékenység, de még az érzés és a gondolat szabadsága sem... Mivel nem teljes jogú polgár, és másokhoz hasonlóan ő sem rendelkezik tőkével — ami jelenleg az egyedüli biztonság az önkényben —, ellentmondás nélkül alárendelődött a csendőrség és a zsandárság hatalmának. ...az egyetem tudományos intézmény, amelynek szabadsága nem egyeztethető össze az orosz államintézménnyel,... ellenséges magatartását az állam csak a nyugateurópai civilizáció miatt tűri el. .. .A 60-as évek elejétől autonómiával rendelkező intézmény lassan meggyengült, s társadalmi hatása miatt minden állami hivatalnok figyelmének középpontjába