Századok – 1991
Közlemények - Czövek István: Modernizálódás és oktatáspolitika Oroszországban a 19. század második felében III–IV/298
Czövek István MODERNIZÁLÓDÁS ÉS OKTATÁSPOLITIKA OROSZORSZÁGBAN A 19. SZ. MÁSODIK FELÉBEN A modernizálódás fogalmán általában1 azokat az alapvető strukturális és genetikai változásokat értjük, melyek egy adott gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés különböző szféráit a kor új, megváltozott igényeihez igazítják. Az ún. „hosszú 19. század"2 viszonyait vizsgálva a modernizálódás folyamatán a tőkés árutermelési viszonyok kifejlődését és általánossá válását kell érteni, melyekkel együtt a társadalmi viszonyok is a polgári berendezkedés irányába fejlődtek tovább. A modernizálódás minden ország esetében történelmileg determinált társadalmi és kulturális viszonyok között zajlik, melyek alapvetően befolyásolják a folyamat hatékonyságát. Meghatározó kell tehát legyen annak a kölcsönhatásnak a vizsgálata, mely a gazdasági fejlettség foka és a szociológiai-kulturális tényezők között fennáll. Ezek az erők kiegészítik egymást: a társadalmi-szellemi környezet meghatározza a gazdasági fejlettség szintjét, ugyanakkor ez utóbbi behatárolja a szellemi életet, a kultúra mozgásterét. A két tényező azonban nem önmagába visszatérő kör formájában fejti ki hatásait, hanem okozati összefüggésben áll egymással. Ha ugyanis a kulturális, szellemi értékek már beépültek a társadalom értékrendjébe, akkor képesekké válnak arra, hogy befolyásolják a gazdasági feltételeket. Az elsődleges hatást azonban mégis a kialakult gazdasági és technikai szint gyakorolja a társadalmi, politikai és kulturális élet mechanizmusára, meghatározza a továbblépés fokát, lehetőségét, s egyben korlátokat is állít önmagának. A társadalom ezen korlátokat áttörni pusztán a "belső fejlődés törvényszerűségeinek következményeként nem mindig képes, szükségesek bizonyos kívülről jövő hatások is. Önmaga fejlődéséből következően csak a társadalmi élet különböző területein (ideológiában, intézmények szervezeti átalakításában, kultúrában stb.) képes a megújulásra. A modernizálódás vizsgálatának másik fontos elméleti kérdése tehát az, hogy mennyire alkalmas egy adott társadalom az átalakulásra, a megújulásra, mennyire tud alkalmazkodni a változó körülményekhez, illetve, hogy milyen mértékben és milyen irányban képes befolyásolni a változásokat. Lényeges, hogy a történelmileg determinált gazdasági, társadalmi és politikai intézmények rendszerében az ember
