Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
24 MAKKAY JÁNOS nincsenek. A kutatók zöme csak az Árpád-vezette honfoglalás általában elfogadott modelljének kedvéért — „beidegződésből" — (Árpád és a hét törzs népei hozták magukkal a finnugor törzshöz tartozó magyar nyelvet) tartja inkább török jellegűnek a késő avar kor nagy, sőt igen nagy lélekszámú lakosságának, vagy nagy részének nyelvét. Renfrew természetesen csak egyetlen magyar honfoglalás- és államalapítási modellt ismerhet — „the Hungarian language was introduced into central Europe around the ninth century AD" —, és így ezt használná fel annak bizonyítására, hogy hasonló esetek (élite dominance hódítása nyelvterjedéssel egybekötve) korábban és jóval korábban bárhol másutt megtörténhetett Európában: „why not similar events earlier?"94 Mégis, mivel „Hungarian is a language which has displaced its predecessor (at the end of the ninth century AD), and for that reason it is in many ways less relevant to a discussion of the early languages of Europe."95 Renfrew világtörténelmi vonzatú teóriájában tehát a magyar honfoglalás egyébként kiválóan működni képes hagyományos modellje egészen rendkívüli, és történeti párhuzama gyakorlatilag nincs (a fent említett és más példák mindegyike az élite dominance asszimilálódását mutatja). Arra kellene tehát hajlanunk, hogy az Árpád-vezette honfoglalásban egy egészen rendkívüli eseménysort lássunk, amely szinte világtörténetileg is páratlan lenne. Ha ti. minden további nélkül el lehetne fogadni, hogy ez a 9. század végi élite dominance képviselte és terjesztette el a Kárpát-medencében (történelmileg szintén páratlanul rövid idő, egyetlen évszázad alatt) a magyar nyelvet. Van lehetőség arra, hogy mind a magyar nyelv első, tömeges bekerülését a Kárpát-medencébe, mind pedig a 9. század végétől az ezredfordulóig tartó magyar államalapítási folyamatot beleillesszük az élite dominance általános modelljébe (hasonlóan a normann, bolgár és kievi Rusz példákhoz). Ehhez elsőként is el kell egymástól választani a magyar állam megalapításának folyamatát és a magyar (előmagyar) nyelv eljutását a Kárpát- medencébe! Számos adat meggyőzően bizonyítja, hogy az Árpádvezette törzsi honfoglalás vezető rétege (az élite dominance\) török etnikumú-nyelvű, és ennek megfelelően török neveket viselő volt. Erre utal a honfoglalás-kori törzsek többségének (hétből legalább ötnek) török neve. Tudjuk azt is, hogy a legkorábbi, 11-12. századi magyarországi írásos forrásokban fennmaradt, az uralkodó rétégre vonatkozó személynevek döntő többsége, több mint 90 százaléka török eredetű neveket mutat. Ugyanakkor „az Árpád-kori alsóbb néposztályok neveinek a magyarsága rögtön felismerhető".96 Említettük továbbá, hogy a történeti magyar etnikai terület nagy részén óriási a kései avar kori települések és temetők száma a 8-9. századokból. Ehhez képest meglepő, hogy a 9. századra vonatkozóan az egész Nagy-Alföldről (100 ezer km2 \) csak néhány IE- eredetű folyónevet, valamint három (!) helynevet ismerünk, azok is mind szláv eredetűek: (Cerni)grad, Cernigrad, Belegrad. Kétségtelen, hogy az írásos, korabeli források hallgatnak, azonban a toponímia módszereivel sem sikerült mindmáig kimutatni olyan helyneveket, amelyek ebből a legalább kétszáz évig (a 7. század végétől a 9. század végéig) tartó avar települési korszakból fennmaradtak. Eltekintve néhány, törzs- vagy személynévhez, méltóságcímhez, illetve szláv (nevű) hatalmi központhoz kapcsolandó szórványtól: Tárkony, Berény, Székely, Csongrád). Ezeken kívül a történeti magyar nyelvterület
