Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
AZ 1849. ÉVI OROSZ INTERVENCIÓ 283 Schwarzenberg — még mindig a minisztertanács tudta nélkül — a bécsi orosz követség útján fordult az orosz kormányhoz, és a lengyel származású Bem tábornok sikereire hivatkozott. (Ez volt a már említett bevált módszer Miklós cár nyugtalanítására.)72 Közben az orosz udvart is elérték a hírek az osztrák csapatok Erdélyben elszenvedett vereségéről. Az oroszok első reakciója az volt, hogy — tekintve a várható katonai segélynyújtás szükségességét — az osztrákokkal már megállapodott pénzügyi segélyt, a 40 millió Gulden összeget — egyoldalúan — lényegesen redukálták, és megszigorították a visszafizetési feltételeket. Ugyanis egy jövendő háború ellen Oroszországban is felerősödött a belső ellenállás. Eltekintve a belső nyugtalanságtól, az orosz nagybirtokosok is ellene voltak egy nagyobb háborús vállalkozásnak, mivel a hadiadó várható emelése őket sújtotta legérzékenyebben. Az orosz miniszterelnök, Nesselrode gróf tisztában volt az általános hangulattal, legszívesebben eltanácsolta volna a cárt minden katonai akciótól, és nem volt hajlandó az ország aranytartalékát egy Ausztriának adandó kölcsön céljaira felhasználni.73 Miklós cárnak is voltak ellenvetései, nem elvi okokból, hanem a vállalkozás méreteinek nagysága, valamint a végrehajtás nehézségei miatt. Bosszantotta Schwar' zenberg tapintatlan diplomáciai jegyzéke is, amivel elő akarta írni az osztrák minisz-I terelnök a segélynyújtás módozatát. A cár bosszúsan közölte miniszterelnökével, Nesselrodeval: „...ha Ausztriának szüksége van Oroszország segítségére, akkor 1 Schwarzenberg engedje át legalább azt a cárnak, hogy ő miként kíván segíteni."74 Az orosz kormány válaszában nem tért ki ugyan Schwarzenberg javaslatára, de azt felelte, hogy a cár — tanulva az erdélyi súlyos eseményekből — az osztrák kérésnek csak a következő feltételekkel tehet eleget:,A határt átlépő orosz hadseregtestnek olyan erősnek kell lennie, hogy célját egyedül (vagyis osztrák segítség nélkül) is elérhesse. Az orosz hadsereget nem lehet az osztrák csapatokkal egyesíteni."75 A cár célja egyrészt az volt, hogy .Ausztria megmentője"-ként tűnjön fel, és a várható katonai sikerekkel demonstrálni akarta a cári birodalom katonai hatalmát egész Európa előtt. Másrészt nem bízott az osztrák katonai vezetésben, és ezért az orosz csapatokat az osztrákoktól független orosz parancsnokság alá vezényelte. A cár megtorpanásában nagy szerepet játszott a már említett német egység kérdése. Ez volt az időben Európa összes vezető politikusának fő gondja. A poroszországi forradalom győzelme egyúttal a „német egység" győzelmét is jelentette volna, azt pedig minden eszközzel, akár katonaival is meg kellett akadályozni. Maga Miklós cár is számolt azzal, hogy Poroszországban, sógora országában neki is katonailag kell beavatkozni. Ez magyarázza meg, hogy miért akart gyorsan és mindent elsöprő erővel fellépni Magyarországon, és a hadjáratot a lehető legkisebb veszteséggel befejezni.7 6 Ez volt a helyzet Szentpéterváron, mielőtt ott a magyarok sorozatos nagy győzelmei a császári erők ellen ismeretessé váltak. Schwarzenberg hercegnek a Magyarországról érkező kedvezőtlen hírek hatására hivatalosan is el kellett fogadnia a cár feltételeit, még mielőtt a nagy csaták, a magyar „Függetlenségi Nyilatozat" és a Habsburg-Lotharingiai ház letételének híre Bécset elérte.77 A herceg még mindig nem informálta miniszter kollégáit az általa egyedül foganatosított intézkedésekről. Csak április 21-én, Weiden tábornok drámai jelentése után határozta el magát, hogy a minisztertanácsnak javaslatot tesz: „Oroszország segítségét késedelem nélkül igénybe kell venni." Mit jelentett Weiden a magyar harctérről?
