Századok – 1991
Közlemények - Kováts Stefan: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában III–IV/268
284 STEFAN KOVÁTS „Most az orosz csapatok Magyarországra való gyors bevonulásától függ a Monarchia üdve, és nem tudom, hogy milyen belső erő tudná azt megmenten."78 Az osztrák minisztertanács felhatalmazta a miniszterelnököt arra, hogy ne a cári udvarhoz forduljon egyenesen, hanem lengyelországi helytartójához, Paszkevics herceghez, hogy csapatait tartsa készenlétben egy magyarországi bevonuláshoz. Az ötlet nyilván Schwarzenbergtől származott, hogy a minisztertanács fedezze a cár és az orosz kormány megkerülését, és a segélykérésnek ne legyen hivatalos színezete. Majd, hogy enyhítsen eljárásán, utasította a cári kormánynál akkreditált osztrák követet, Boul-Schauenstein grófot, hogy sürgősen indokolja meg, miért fordult az orosz udvar feje felett egyenesen Paszkevicshez: „Sikerülne a felkelőknek fővárosunkhoz közeledni, hogy ott a hamu alatt a parazsat élesszék, ez beláthatatlan szomorú következményeket vonna maga után nemcsak Ausztriára, de Európa többi részeire is."TM Az orosz fővezér nem tette túl magát bosszankodás nélkül azon, hogy az osztrák miniszterelnök őt tapintatlanul le akarta rohanni, és nyíltan kioktatta válaszában Schwarzenberg herceget: „a Minden Oroszok Cárja Ausztriának csak azzal a feltétellel lenne hajlandó fegyveres segítséget nyújtani, ha Őt a legmagasabb Testvér Ura, a Császári és Apostoli Király jog és szokás szerint, tehát nyíltan és visszavonhatatlanul arra felkéri, és hogy ő (Paszkevics) csak a cár parancsa, és nem Schwarzenberg kívánsága szerint jár el."80 Április 25-én közölte a cár Paszkeviccsel határozatát, hogy Ausztriának nagy katonai segítséget szándékozik nyújtani, de csak azon feltételek mellett, melyeket ő (Paszkevics) már Schwarzenberggel közölt. Az osztrák-orosz katonai tanácskozások éles fényt vetnek a császári hadsereg demoralizált állapotára. Az első osztrák megbeszélések az oroszok összekötő tisztjével, báró Berg tábornokkal, Weiden osztrák fővezér kifejezett kívánságára egy dunai hajó fedélzetén és nem kimondott osztrák területen (szárazföldön) történt, hogy a megvert osztrák csapatok állapotát az oroszok előtt egyelőre eltitkolhassák.81 Két osztrák seregvezér, Windisch-Grätz és Weiden kudarca után — magyar szemmel nézve — Schwarzenberg egy súlyos politikai hibát követett el, melynek utóhatása a dinasztiára nézve, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés ellenére a mai napig is érezhető. Az osztrák hadsereg új fővezérévé ugyanis Haynau báró táborszernagyot nevezték ki,82 aki az olaszországi bresciai felkelés véres elfojtásával lett híres és egyidejűleg hírhedt úgyszólván az egész akkori modern világon. Haynau kinevezésével a Magyarország elleni háború kegyelem nélküli irtóhadjárattá (Exterminationskrieg) fajult. Haynau, aki Radetzky mellett egyik legkiválóbb katonája volt Ausztriának, de kétségtelenül pszichopata is egyben, Magyarországra nézve teljhatalmat kapott, élet és halál ura lett. Megérkezése után azonnal megkezdődött a foglyul ejtett „felkelők" kivégzése - az eljárások csak „látszatperek" voltak, vagy még tárgyalást sem tartottak.83 Hoztak halálos ítéleteket Windisch-Grätz és Weiden idejében is, de legtöbbjüket nem hajtották végre azonnal.
